Az arcvonal helyzete március 15-én

Az "Armeegruppe Balck" (6. német és 3. magyar hadsereg) északi, a Dunától a Vértes hegység déli lejtőjéig terjedő arcvonalának vezetését az I. német lovas hadtesttől (pk. Harteneck lov. tbk.) március elején a 3. hadsereg parancsnokság (pk. v. Heszlényi József vezds, vfkf. Sellyey Jenő vk.- ezds. Tatán, előtte Bakonyjákón) vette át. Ugyanekkor kivonásra került erről az arcvonalszakaszról a német 3. lovas dandár, melyet az I. né. lovas hadtest parancsnoksággal együtt a Balatontól közvetlenül északra csoportosították át a "Frühlingserwaehen" támadó vállalkozás déli szárnyára.

Ennek következtében a 3. magyar hadsereg új arcvonalszakaszán küzdő erők átcsoportosításra kerültek. A bal szárnyon levő 711. né. gyalog hadosztályt az Esztergom térségébe előre vont magyar 23. gy. hadosztály váltotta fel (pk. Fehér Géza vőrgy., vkf. v. Pálffy Miklós vk. szds., Esztergom). A 711. né. gyalog had. osztály (pk. Reichert altbgy., la. Gerbert vk. őrgy., Tokodon) arcvonala Szomor É., Gyermelv É., Héreg É., Dunaszentmiklós Ny., Neszmély vonaláig tolódott el. A hadosztályparancsnoknak harcászatilag a 23. magyar gy. hadosztály is alá volt rendelve, így alakult a "Reichert csoport" (Gruppe Reichert).

Ettől délre, Szár D., Felsőgalla Ny., Környe Ny., Kocs ÉK. vonaláig a 96. né. gyalog hadosztály (pk. Harrendorf vőrgy., la. Burckhardt vk. őrgy., Héregen) védett. Ehhez délen а VIII. magyar hadtest (pk. dir. Hankovszky Gyula vőrgy., vkf. v. Pacor Ernő vk. alez., majd Szurmay Tibor vk. alez. Kömlődön) sávjában Gánt, Kisbér D. sávhatáráig az 1. huszár hadosztály (pk. Schell Zoltán ezds., vkf. v. Szakváry János vk. őrgy. Környén, majd Kömlődön) védett. (3. hds. harctudósítás; I. vk. oszt. 400, 562/1. vk. oszt. -45. III. 24. sz. iktatmány.)

A 96. né. gyalog hadosztály jobb szárnyán a Felsőgallai völgyszűkületet erős német páncéltörő és légvédelmi tüzér egységek zárták le, azok mögött a 2. német páncélos hadseregtől beérkező 91. né. páncélos dandár és a és a 37. SS lovas hadosztály egyik megerősített ezrede (Ameiser csoport) zárkózott fel.

Az alárendeltségi viszonyok német szabályozásának kirívó eseteként említjük meg, hogy a 96. né. gy. hadosztály sávjában Csapditól nyugatra, Ordas puszta területén védő 23. magyar gy. hadosztály gyalogsági parancsnok védőkörletét a német hadosztályparancsnok a szomszédos Magalwy alez-nek akarta alárendelni, aki Újvárosy Dezső vk. ezds-nél rendfokozatban és korban jóval fiatalabb volt. A helyszínen megjelenő 3. magyar hadsereg parancsnok, v. Heszlényi vezds., végül is két német zászlóaljat Újvárosy vk. ezds-nek rendelte alá.

Az arcvonal március 15-én a következő vonalban haladt

23. magyar gyalog hadosztály: Duna vonala, 315-ös magaslat, Vaskapu 404-cs magaslat keleti lejtője, majd a Szentjános patakon át Dorog K. 4 km-re, — a 711. né. gyaloghadosztály arcvonala: ehhez csatlakozva nyugatról megkerülte Dorogot, majd déli irányban Csolnok Ny., Sárisáp, Epöl K-en át Szomor É-ig húzódott; — ettől délkeleti, majd déli irányban a 96. né. gy. hadosztály védett Szomor, Felsőőrspuszta D., Csapdi, Felsőgalla DNy., Körtvélyes 488-as magaslat, Körtvélyes puszta szakaszon. — Ettől délnyugatra az 1. huszár hadosztály védett általában a Vértes hegység gerincén a Gánttól nyugatra levő útkiszögelésig.

Az átcsoportosítás után az 1. huszárhadosztály alárendeltségében maradt az 1. gyalogezred két zászlóalja, ezek eredetileg a 25. gyalog hadosztályhoz tartoztak. Március közepén ez a két zászlóalj ismét eredeti seregtestéhez, a 25. gy. hadosztályhoz került a Balatontól északra, Mezőszentgyörgy, Soponya területére.

Az 1. huszárhadosztály védőállása általában a Vértes hegység erdőségeiben, a rendelkezésre álló elégtelen erőkkel csak támpontszerűen volt megszállva és főként a Vértesen át vezető utak lezárására szorítkozott. Mélysége nem volt és csak kisebb helyi tartalékok álltak rendelkezésére. Erősebben csak a Csákvárra vezető műút és még úgy-ahogy Várgesztes, Vérteskozmára vezető út volt lezárva. Erősebb támpontok voltak Pusztakápolna, Disznóvölgy déli kijáratánál, a Vásárhegy 399-es magaslat és Nagybükk 446-os magaslattal szembeni erdőkiugrásnál, valamint Tamáspusztánál. Egyébként csak az erdei utak voltak lezárva kisebb támpontokkal. Különben ellenséges járőrök ott mehettek át az arcvonalon az erdőben, ahol csak akartak. Az orosz arcvonal sem volt teljesen zárt. Menekülő lakosság, hadifogságból megszökött hadosztálybeli katonák állandóan érkeztek át az arcvonalon. De ismert volt, hogy az arcvonal mögött erős tartalékok vannak, és fokozatosan erősítések érkeznek. Az arcvonal általában csendes volt. Mindkét fél részéről járőrvállalkozások folytak. (Schell Zoltán ezds., hadosztályparancsnok feljegyzései alapján.)

A 3. magyar hadsereg déli szárnyához, a 6. német hadsereg bal szárnyán, a IV. SS páncélos hadtest (pk. Gille SS tbk., Várpalotán) csatlakozott, Csákberénytői a Velencei tó nyugati sarkáig.

Március elején a 4. né. lovas dandár (pk. Holste ezds.) kivonásával végrehajtott átcsoportosítás során a magyar 2. páncélos hadosztály (pk. Zsedémyi Zoltán vőrgy., vkf. Levalt- Jeziersky László vk. őrgy., Fehérvárcsurgón, — a hadosztályt október végétől februárig v. Zádor Endre ezds., eredetileg a harckocsiezred parancsnoka vezette) és a 3. "Totenkopf" SS páncélos hadosztály vették át annak védőkörleteit.

A magyar 2. pc. hadosztály alárendeltségi viszonya tisztázatlan volt, szervezetszerű egységeinek nagy része (a 4. és 5. pc. gránátos és 1. felderítő zászlóalj, egy vegyes harckocsi század 12—14 darab harckocsival, páncélvadász osztály 12 darab 40 mm-es "Nimród" páncélos gépágyúval, két tűzérosztály stb.) felaprózva a "Totenkopf" SS pc. hadosztály páncélgránátos ezredének (pság. Magyaralmáson) alárendeltségébe került; üzemanyagellátás terén is teljesen a németektől függött. A hadosztály "atomizálása" jellemezte a német vezetést, melynek súlyos következményei lettek. Március 12-én a IV. SS páncélos hadtest bal szárnya mögött a Móri horpadást biztosító 6. né. páncélos hadosztály is a III. né. páncélos hadtest alárendeltségébe került és a Velencei tótól keletre vetették be. Evvel a támadó 6. német hadsereg oldalát biztosító, amúgy is meggyengített arcvonalszakasz egyedüli támasztékát is elvesztette.

Március 15-én a balszárnyon, Csákberénynél, védő 2. magyar páncélos felderítő zászlóalj (pk. Dorner Dezső szds.) jól kiépített állásait az 1. huszárhadosztály jobb szárnyán küzdő Tomka Emil alez. osztálya (a 2. huszár ezredtől) vette át, a felderítő zászlóaljnak pedig a "Totenkopf" SS pc. hadosztály páncélgránátos ezredének egyik kiépítetlen zászlóalj-védőkörletét, Magyaralmástól ÉNy- ra, kellett átvennie, ahol jobbszárnyával a magyar 6. pc. gránátos zászlóaljhoz csatlakozva, Makai László alez. (3. pc. gr. ezredparancsnok) alárendeltségébe került. Az így alakult "Makai csoport" (6. pc. gr. és 1. pc. felderítő zászlóalj, valamint 6. gk. tűzérosztály) volt a magyar páncélos hadosztálynak egyetlen megbontatlan, zárt harccsoportja.

A magyar 2. pc. felderítő zászlóaljnak Magyaralmástól ÉNy-ra, fasor mentén húzódó, széles kiterjedésű kiépítetlen "védőállása" igen kedvezőtlenül feküdt; az ellenség mindenütt beláthatta és így jól be is lőhette magát. A 2. pc. féld. zászlóalj március 16-ra virradó éjjelen szállta meg az új védőkerületet és igyekezett még a sötétségben némileg kimélyíteni.

A "Makai csoport" védőszakaszához nyugatom a magyar 2. pc. utász zászlóalj (német alárendeltségben), keleten pedig a védelem sarokpontját képező, Székesfehérvárt védő 5. "Wiking" SS páncélos hadosztály csatlakozott.

A IV. SS hadtest arcvonala március 15-én Csákberény (kiz.), Zámoly Ny. 2 km, Alsópuszta, Borbálapuszta, Gyulamajor D" Csala, Császárvíz, Velencei tó vonalában haladt.

A 3. magyar és a 6. német hadsereg belső csatlakozásának biztosítására kapocstartalékot, egy páncélgránátos zászlóalj és tűzérosztály erőiben, Mór K. területére a IV. SS hadtestnek kellett kirendelni.

A támadó főerők (6. német hadsereg III. páncélos hadteste, 6. SS páncélos hadsereg) március 15-én Gárdony, Csirip major, Seregélyes K., Sárosd Ny., Csillag major, Sárkeresztúr, Kálóz vonalában, majd a Sárvíz-Malomcsatorna mentén Simontornyáig, délen általában a Sió-csatorna vonalát érték el. A támadás elakadt (részletek lásd H. U. 301- 308. szám).

Ismert volt, hogy a 3. magyar hadsereg s éppúgy a IV. SS né. páncélos hadtest arcvonala előtt erős szovjet kötelékek gyülekeztek. Március havában az oroszok nap mint nap hangszórókon mondták be, hogy a hó közepén offenzívába kezd a szovjet hadsereg. Ezt a német vezetés "megtévesztő propagandának" minősítette. Március 10-e után minduntalan újabb szovjet ütegek lőtték be magukat a magyar állásokra. Ugyanakkor az oroszok éjjelenként leplezetlenül, teljes világítással folytatták kötelékeik előre vonását. Többszáz gépjárműből álló oszlopok előre hozása volt megfigyelhető Csákvár, Felcsút, Zámoly, Pátka, Lovasberény területén. Ezeket a mozgásokat a német légifelderítés, — mint már említettük — idejében jelenítette is. Jellemző, bogy a 2. pc. felderítő zászlóaljat támogató német üteg hatótávolságán belül levő hálás célokra sem nyitotta meg a tüzet, lőszerhiányra hivatkozva.

Mint igen jellemző részletet kell megemlítenünk, hogy március 10-én déltájban a magyar 6. gk. tűzérosztály egyik ütegparancsnoka (Parragh Gyula szds.) jelentette, hogy a főfigyelőből jól látható egy major, Lovasberénytől keletre, ahol a szovjet csapatok díszszemlére gyülekeznek, "mint annakidején a honvédség a Vérmezőn". Erről a 3. pc. gránátos ezredparancsnok, Makai László alez., személyesen is meggyőződött. Sem a saját repülőerők, sem a tüzérség távolharc ütegei nem zavarták az oroszokat.

A magyar repülő erők, az 1. repülő hadosztály (pk. Szirmay Aladár vőrgy., Beleden) kötelékébe szervezve, az I. német repülő hadtesten (pk. Deichmann rep. tbk., Altenbrugban) keresztül a német 4. légiflottának (Luftflotte 4, pk. Dessloch nep. vezds., Hörsching-ben, Ausztria) volt alárendelve, A repülő hadosztály kötelékébe tartoztak ezidőben:

— a 101. "Puma" vadászrepülő ezred (pk. Heppes Aladár alez.), ennek I. és III. vadász osztálya a Veszprémi, a II. osztály pedig a Kenyeri repülőtérről működött; Messerschmidt 109-es gépekkel voltak felszerelve.

— egy éjjeli vadászrepülő osztály (pk. Hollós János szds.) Wiener Neustadt-ban, valamint

— egy F. W. 190 mintájú gépekkel felszerelt csatarepülő osztály (pk. v. Lévay Győző szds.).

Az 1. rep. hadosztály parancsnokság ezidőben már csak a csapatok személyi ügyeit intézte, a bevetési parancsokat stb. az I. né. repülő hadtest adta. Megjegyezzük, hogy háború utolsó hónapjaiban lényegében csak a magyar légierők kerültek bevetésre és harcoltak az osztrák térségben. (Rauchensteiner Krieg in Österreich 1945", Bundesverlag, Wien).

Néhány további részlet:

A magyar 1. repülő hadosztály parancsnokság március 26-án Beledről a Wiener Neustadt melletti Sauerbrunn-ba, majd onnan egy pár nap múlva Waidhofen-be, utána pedig Linz-től nyugatra Eferding térségébe települt át. — Április 29-én Dessloch né. repülő vezérezredes a 6. Luftflotte parancsnoka lett, a 4. Luftflotte vezetését pedig Deichmann rep. altábornagy vette át, az I. német repülő hadtest élére pedig (pság. Altenburg-ban) Weitkuss rep. tábornok került.

(A 101. vadászrepülő ezred pk., Heppes Aladár alez. közlése alapján.)

Felhasznált irodalom: Darnóy Pál, Hadak Útján, 1974