Egy filmbe illő történet, filmbe illő regénye
2026.11.22
KIADÓI SZINOPSZIS
I. Alapadatok és Pozicionálás
Munkacím: Az elásott huszárláda titkai
Szerző: Szebenyi István
Műfaj: Dokumentarista történelmi tényfeltárás / Kutatói memoár és hadtörténet
Terjedelem: Kb. 200-250 oldal (fényképmellékletekkel, eredeti dokumentumok fakszimiléivel)
Célközönség: A 20. századi magyar történelem, a második világháború és a katonai hagyományok iránt érdeklődők; a rejtélyek, civil nyomozások és igaz történetek kedvelői.
Egyedi értékesítési pont: A könyv nem egy íróasztal mögött született elméleti munka, hanem egy világszenzációnak számító, kézzelfogható történelmi lelet (az 1. honvéd huszárhadosztály föld alól kimentett, elveszettnek hitt iratanyaga) megtalálásának és a benne rejlő titkoknak az első, hiteles feldolgozása.
II. Projekt-összefoglaló (Logline)
Egy budai konyhában felbukkanó, 1970-es titkos levél nyomán egy elszánt magyar hadszíntérkutató Ausztriában, egy grófi vadaspark tölgyfája alatt fémkeresővel rátalál a Magyar Királyi 1. honvéd huszárhadosztály 1945 májusában elásott hivatalos irattárára és egy törzstiszt személyes noteszére. A könyv ezen elképesztő lelet kalandos feltárásának, a bürokrácia és a politika útvesztőinek, valamint a huszárhadosztály véráztatta, tragikus kálváriájának megrázó krónikája – az utolsó töltényig.
Fülszöveg
Létezik-e még feltáratlan titok a második világháború lezárása után nyolcvan évvel? Szebenyi István hadszíntérkutató bebizonyította, hogy igen. Amikor a hivatalos hadtörténetírás évtizedeken át tényként kezelte, hogy az 1. honvéd huszárhadosztály irattára az Enns folyó menti kaotikus napokban megsemmisült, a föld mélye egy egészen más valóságot őrzött.Ez a könyv egy szinte hihetetlen, modern kori kincskeresés története, amely egy budai lakás konyhaasztalától indult, és Ausztrián, a bürokratikus dunsztolódás poklán át a Vértes szívéig vezet. De, ami ennél is fontosabb: a föld alól kimentett, megkövesedett papírmassza legmélyéről előkerült egy törzstiszt barna notesze is. Az elfeledett krónikás tintaceruzás sorain keresztül az olvasó az első sorból nézheti végig a huszárok és a közéjük lökött kiképzetlen leventegyerekek drámáját. Megismerhetjük a hősöket, a pofonnal elkergetett Sztálin-tankot, a lova kengyelébe kapaszkodva napokig a hóban csúszó Marjay hadnagy igaz történetét, és a szövetségesek cserbenhagyását. Ez a könyv emlékmű, a huszárság történetének egyik sarokköve. Mert a láda utolsó üzenete nyolcvan év után is kötelez: "Írd meg a történetünket!"
III. Szerkezeti és Fejezeti Felépítés
A kötet két egymást tükröző, párhuzamos idősíkon fut végig, ahol a jelen kutatói feszültsége és a múlt puskaporos valósága fejezetről fejezetre reflektál egymásra.
1945. május 4.: Az Enns folyó partján, a Salaberg-kastély parkjában a visszavonuló magyar huszárhadosztály tagjai (Dégenfeld Ottó és Csirmaz Jóska) Schell Zoltán ezredes parancsára egy fémbélésű faládát ásnak el, amely a seregtest teljes hivatalos múltját rejti. A hadosztálynapló írnoka (feltételezhetően Bánó-Kacskovics Zoltán törzstiszt) az iratok tetejére helyezi saját, barna bőrkötésű noteszét az utolsó sorokkal: "Írd meg a történetünket!".
2024 nyara: Szebenyi István hadszíntérkutatót Farkas Csaba könyvkiadó hívja fel. Egy budai konyhában találkoznak Csorba-Simon Máriával, Simon László vezérkari őrnagy lányával. Mária átadja édesapja búcsúlevelét (aki 1945 januárjában Bakonysárkányban halt meg rejtélyes körülmények között, miután megtagadta a kiképzetlen leventék vágóhídra küldését). A mappából előkerül egy 1970-es levél is, amelyet a sógor, "Zoli bácsi" (Bánó-Kacskovics Zoltán) írt, és amely konkrétan említi a Salaberg-kastély parkjában, a dámvadak kifutójában elásott nehéz vasládát.
1. RÉSZ: A TITOK FELTÁMADÁSA (Nyomozás a jelenben)
I–III. fejezet: A budai konyha titkai. A kiindulópont. Találkozás Simon László vezérkari őrnagy lányával, Máriával. A bakonysárkányi tragédia felgöngyölítése: az őrnagy, aki megtagadta a gyerekek vágóhídra küldését, és az életével fizetett érte. Egy 1970-es sógori levél felbukkanása, amely egy Ausztriában elásott nehéz vasládáról mesél.
IV–VI. fejezet: A salabergi csend. A katonai logika és térképek alapján végzett nyomozás. A Haag melletti Schloss Salaberg beazonosítása. 2025 nyara: kutatás a szarvaskifutóban a bárónő szigorú tekintete mellett. Az utolsó pillanat, az öreg tölgyfa és a fémkereső mindent eldöntő, tiszta, mély üvöltése.(A kutatás: 2025 nyarán a kutatócsapat (Szebenyi István és Pajkos Zoltán) osztrák közvetítőkkel, a helyi bárónő és a polgármester jelenlétében belép a szarvaskifutóba. Hosszú, eredménytelen keresés után az utolsó pillanatban, egy magányos, öreg tölgyfától két méterre a fémkereső éles, jelzést ad.A feltárás: 30–40 centiméter mélységben puszta kézzel kaparják ki a földet. Előkerül a korhadt faláda és a benne lévő masszív bádogdoboz (fémbélés). A résen át készített fotókon láthatóvá válnak a kék iratdossziék és fehér lapok: előkerült az 1000–1500 oldalasra becsült, elveszettnek hitt hadosztály-iratanyag.)
VII–VIII. fejezet: A feltámadt múlt és a dunsztolódás. A láda kiemelése a sárgás osztrák földből. A felfedezés öröme után a bürokrácia és a politika rideg közönye. A magyar hivatalos szervek nemtörődömsége miatt a lelet 9 hónapig háztartási fóliába tekerve rohad a haagi pincében, papírmasszává kövesedve.(Az osztrák hatóságok és a bécsi Állami Levéltár megvizsgálják az anyagot, majd mivel nincs osztrák vonatkozása, a tulajdonjogot visszaszállítják a megtalálóra.A haagi polgármester diplomáciai szintű átadási ceremóniát vizionál, ám a magyar politikai és hivatalos szervek részéről teljes közöny és elutasítás fogadja Szebenyi megkereséseit. Senki nem hajlandó kiutazni az anyagért. A tragédia: Az iratokat Bécsben a levéltárosok mélyfagyasztással fertőtlenítették. Miután a lelet visszakerült Haagba, a polgármesteri hivatal pincéjében a nedves papírtömböt szorosan körbetekerték háztartási fóliával. A bezárt nedvesség és a meleg hatására az iratanyag 9 hónapon át dunsztolódott a saját levében. A gépelt lapok rostjai egymásba ragadtak, és egyetlen tömör, megkövesedett papírtéglává álltak össze, súlyos károkat szenvedve. Hazahozatal: 2026 márciusában Szebenyi István megelégeli a várakozást, és hivatalos delegáció nélkül, maga hozza haza a leletet, amelyet Szombathelyen dr. Székely János megyés püspök áld meg. Gödön, a fólia kibontásakor a kutató a tehetetlen dühtől majdnem elsírja magát a papírmassza láttán, de a tömb alján rátalál a legfontosabb láncszemre: a bonthatatlanul rátapadt, barna bőrkötéses noteszre.)
IX–XI. fejezet: Hazatérés és az írnok hagyatéka. 2026 márciusa: a lelet hazahozatala segítség nélkül, a püspöki áldás Szombathelyen. A gödi dolgozószoba csendje, ahol a tömb aljáról előkerül a bonthatatlanul rátapadt, barna bőrkötéses notesz. A visszautasíthatatlan döntés: az anyag nem megy állami raktárba, Várgesztesen, a Vértes szívében lesz transzparensen bemutatva, kiállítva.
2. RÉSZ: A BARNA NOTESZ KRÓNIKÁJA (A hadosztály kálváriája)
• XII–XV. fejezet: A mocsarak pokla. 1944 nyara, indulás Fehéroroszországba a partizánharcok közé. Makay parancsnokhelyettes halála. A Cepra-hídi katasztrófa Klecknél, ahol a hadosztály fegyverzete a mocsárba vész. Vattay altábornagy ordításig fajuló konfliktusa a gőgös Harteneck német tábornokkal a magyar becsületért.
• XVI–XXII. fejezet: Varsó lángjai és a lengyel barátság. A plöhneni átfegyverzés. Ibrányi tábornok ellenállása: a huszárok nem hajlandók a varsói lengyel felkelők ellen harcolni, helyette titokban segítik őket. A magyar trikolór mint védőpajzs ("Miránk nem lőttek!"). Véres elhárító csaták Wolominnál; Lázár főhadnagy utolsó rohamának drámája.
• XXIII–XXXI. fejezet: Utcaharcok és az utolsó lovasroham. Október: hazatérés a vagonokból egyenesen a tiszai frontra. Szentes védelme a Kurca partján pótezredbeli méneskari huszárokkal. Kézitusák Tiszaugnál. A kiskunfélegyházi Fricska-tanyák: a hadtörténet utolsó, porfelhőben száguldó klasszikus lovasrohama. Marjay hadnagy szürreális éjszakai pofonja az orosz harckocsiparancsnoknak.• XXXII–XLI. fejezet: Csepel-sziget és a sáncok elolvadása. Csepel mocsaras támpontrendszerének védelme. Schell ezredes zseniális retesztervét a németek gyávasággal vádolva elvetik. Zelman János huszár megrendítő 5 napos haláltusája a senkiföldjén. A törzs (írnokok, távírászok) kétségbeesett kézitusája Nadapnál a Stukák árnyékában. A Margit-vonal és a verebi téglagyári végítélet.
• XLII–LXXV. fejezet: Gyerekek a vágóhídon – A Vértes és a Kotló-hegy. 1945 eleje: a leharcolt seregtest feltöltése 16-17 éves kiképzetlen leventékkel. Simon őrnagy tragikus bakonysárkányi lövésének háttere. Állásharcok a Vértesben a "V–3" csodafegyverrel. A Kotló-hegyi bekerítés: három nap éhezés és csontig fagyás a jégveremben, a fegyverek felmondják a szolgálatot. Koltai százados elszánt, szuronyos kitörése. Marjay Tamás hadnagy emberfeletti tette: szilánkosra lőtt combcsonttal, négy éjszakán át a hóban csúszva, lova kengyelébe kapaszkodva menekül meg. Kis-Nagy Sándor szakaszvezető és síléces csapatának lemészárlása Körtvélyesnél. Március 16.: a front végzetes felrobbanása. Hatejer János levente megrázó beszámolója a kömlődi kivégzésekről és megmeneküléséről. Makai alezredes és Váradi őrmester katonai esküje a guttamási tűzözönben.
• LXXVI–LXXXV. fejezet: A cserbenhagyás és az utolsó méterek. Hátrálás a Dunántúlon át Burgenland felé. Az utak káosza, ahol a szövetséges német SS-egységek nyíltan fosztják ki a fegyvertelen magyar katonákat és menekülő családokat. Nyerges János huszár bravúros lóvisszalopása az SS-táborból. Békebeli idill Schweinhubban: a huszárok besegítenek az osztrák gazdáknak. Május 4.: a Salaberg-kastély parkjában a láda földbe rejtése az amerikaiak érkezése előtt. A szálak összeérése Gödön a dolgozószobában.(Konklúzió és a mű zárása: Szebenyi István a gödi dolgozószobájában, 2026 őszén fejezi be a kéziratot. Sorra veszi a hősök utóéletét: Marjay Tamás mindkét lábát és ujjait elveszítette, a kommunizmus alatt meghurcolták, segédmunkásként élt, de csonka kezeivel megtanult faragni, boldog családi életet élt és talpig huszár maradt.A kutató kijelenti: a leletet nem adja állami múzeumoknak, mivel azok közönye és nemtörődömsége majdnem a dokumentumok teljes megsemmisülését okozta. Az iratanyagot és a noteszt saját szervezetük, a Had- és Kultúrtörténeti Egyesület "múzeumában" helyezik el a Vértes szívében, Várgesztesen. Milliméterről milliméterre restaurálják, és cenzúra nélkül, könyv formájában publikálják a teljes anyagot, hogy az eltűnt huszárok hozzátartozói nyolcvanegy év után megismerhessék a színtiszta igazságot, teljesítve a föld alól újra feltámadt sírokon túli parancsot: "Írd meg a történetünket!".)


