Apró kis mozaikok egymásba illesztve
2023.11.14
A Vértes, mint történelmi emlékhely
Akik régóta követik a munkásságunkat, azok talán észrevették, hogy ami kívülről látszik, az nagyon is egy meghatározott rendezőelv szerint halad, és minden erőre el van tervezve. Lehet, hogy sokaknak fel sem tűnik, akik csupán azt látják hétről-hétre, hogy már megint ott vagyunk a területen, kutatgatunk, vagy éppen egy újabb temetkezési helyet teszünk rendbe. Látszólag az események között semmiféle összefüggés nincs, pedig van!
Kezdjük az elején! Amikor nagyjából 15-20 évvel ezelőtt elkezdtük kutatni a Vértesben történt eseményeket, azzal szembesültünk, hogy ebben a témában semmiféle publikáció, vagy kutatás nem történt korábban. Az 1. huszárhadosztály vonatkozásában a Vértessel kapcsolatban semmiféle irodalom, történeti leírás nem állt rendelkezésre. Senkit sem érdekelt, senki sem kutatta valamiért. Az erőterületen, de esetenként még a településeken fellelhető temetkezési helyeken meglévő sírok is viszonylag ápolatlanok, elhanyagoltak voltak. Abban az időszakban amikor mi ezzel elkezdtünk foglalkozni, nagyon könnyű volt alaptalan vádak kereszttüzébe kerülni, és mi bele is kerültünk szinte azonnal. Ebben az időben még Wiking Kutatócsoport néven szerepeltünk mindenhol.
Abban az időben még nem volt szinte semminek kialakult rendje, vagy szervezett formája. Így abban a káoszban kellett valahogy eligazodni, és megpróbálni megtalálni, kialakítani valamiféle kapcsolatokat arra az esetre, ha kutatásaink során elesett katonákat találunk. Akkoriban még egy Brunbauer Csaba nevű kolléga látta el ezt a feladatot, akinek az édesapja volt hivatalosan a megbízott. Ez annyira rég volt, hogy ma már szinte ez is történelem, a fiatalok erre már nem is emlékeznek. Kezdetben tehát az elesetteket neki jelentettük. Ő folyamatosan jött, exhumált, jegyzetelt, és elvitte őket. Ebben az időszakban még semmiféle engedélyhez nem volt kötve a fémkeresőműszerek használata, de ennek ellenére nekünk már akkor engedélyeink voltak a helyi önkormányzatoktól, és a terület kezelőjétől a tevékenységünk végzésére. Talán senkinek nem volt akkoriban rajtunk kívül... 2009-ben azután egyesületté alakultunk, Had-és Kultúrtörténeti Egyesület néven.
Mi már akkor is fontosnak tartottuk, nem akartunk bujkálni, nem akartunk a szürkezónában tevékenykedni. Ez az időszak tele volt konfliktusokkal. Akik nem értették, vagy nem akarták érteni mit csinálunk, azok nagyítóval keresték rajtunk a fogást! Volt eset, amikor elesetteket jelentettünk be, amiért azután behívattak a minisztériumba, és eljárást akartak kezdeményezni ellenünk.
Alfahír korabeli cikke az esetről
Fogalmuk nem volt arról, mit miért csinálunk? Senki sem kérdezte meg, csupán ítélkezett. Felvetődött bennük a kérdés, mi történik az előkerült tárgyakkal?! Bizonyára arra gondoltak akkoriban, hogy öncélú gyűjtők vagyunk, akik hazavisszük a tárgyakat, majd áruljuk valami aukciós oldalon. De csalódniuk kellett!
A megtalált tárgyakat restauráltuk, és vándorkiállításokon mutattuk be. Az ország neves múzeuaiban jártak a kiállításaink, amíg bele nem untunk az állandó építésbe, bontásba, utazásba.
A gyűjtemény mindvégig megmaradt, megőriztük. Hiszen távlati célunk sem az volt, hogy "elraboljuk", hanem hogy ott maradjanak, ahonnan előkerültek! Ehhez viszont szükség volt egy állandó kiállításra alkalmas épületre.
Elhatároztuk hát, hogy megpróbáljuk megteremteni ennek a lehetőségét, és egymásra illesztjük azokat a mozaikdarabkákat, amin keresztül betudjuk mutatni a nagyérdemű közönségnek a Vértesben a második világháborúban történt eseményeket. Hogy ezt milyen módon tesszük meg, arra is megszülettek a konkrét elképzelések, amelyeket csak meg kellett valósítani! Elkezdtük tehát rendbe tenni a Vértes katonasírjait, temetkezési helyeit. Ez volt az első és legfontosabb lépés. Szerencsénkre találtunk magunk mellé elkötelezett, és segítőkész önkénteseket, akikre azóta is bármikor számíthatunk. Szövetségeseket találtunk a helyi önkormányzatokban, polgármesterekben, a Vérteserdő Zrt vezetésében, munkatársaiban, és más civilszervezetekben. Nekünk tulajdonképpen csak ki kellett jelölnünk a projekteket, és a segítségükkel mindent meg tudtunk valósítani.
A mozaik következő eleme az volt miután elkészültek a temetőfelújítások, hogy helyezzünk ki a turisták részére történelmi eseményeket leíró táblákat, azoknak a huszároknak a fotóival, akik itt estek el, vagy tűntek el. Az elmúlt években 12 helyszínen helyeztünk ki ilyen táblákat.
- Gánt, temető,
- Kápolnapuszta, temető,
- Vérteskozma, temető,
- Vérteskozma, erőterület (Kis-kutya orom)
- Kapberekpuszta,
- Kőhányáspuszta,
- Majk, (Madárhegyi temető),
- Tatabánya, (Körtvélespuszta erdei temető)
- Terv út, (Szálláskúti vadászház közelében),
- Várgesztes. temető,
- Mindszentpuszta, vadászház
- Pusztavám, erdőterület
Majd úgy gondoltuk, hogy ezt az egészet felfűzzük egy tematikus történelmi túraútvonalra, ami szabadon bejárható, és kellemes erdei túra alkalmával ismerhetik meg a látogatók az adott helyek történelmét. Minden temetkezésihelyen kiírtuk az elesettek neveit. Fontos elemei lettek így a kialakított túraútvonalon kihelyezett táblák, hiszen a látogatók innentől akár archoz is tudják kötni azt az elesett katonát, akinek a sírja előtt megállnak. A temetőkapuban, vagy a temetőben felállított táblán láthatja a még utoljára hazaküldőt utolsó róla készült képet. A Vérteserdő Zrt azonnal bekapcsolódott a megvalósításba, ezt írásban is megerősítette.
A következő lépés az volt, hogy a 60 km-es túraútvonal felkerült a Magyar Természetjáró Szövetség oldalára ajánlott túraútvonalként. Így az applikációjuk birtokában mindenki szabadon bejárhatja, és a táblákon, illetve az applikáció oldalán megismerheti az ott leírt történeteket.
Vértes 60 hadtörténeti emlékút