A 2. huszárezred támadása Kiskunfélegyházától délre, 1944 okt. 23-25.

Kiskunfélegyházától nyugatra, Bugacmonostor területén lovaival együtt tartalékban álló 2. huszárezred (vitéz bejczi Németh Lajos alezredes) a huszárhadosztály parancsnokától (vitéz Ibrányi Mihály altábornagy) parancsot kap, hogy vesse vissza a Kiskunfélegyházától délre eső területről nyugati irányba előnyomuló ellenséges erőket, amelyek átlépték már a Kiskunfélegyházáról Jászszentlászlóra vezető vasútvonalat.

Az ezred lóra száll és a Bugacpusztai tanyák között több lépcsőben lóháton támadáshoz csoportosul: éspedig északon а 2./П. huszárosztály (vitéz Dienes - öhm Tivadar őrnagy), tőle jobbra pedig az ezred I. osztálya. A támadási alakzat felvétele után az ezred a kora délutáni órákban megkezdi előnyomulását. 

A 2/П. huszárosztály első lépcsőjében széles arcvonalon a 6. lovasszázad nyomul elő: második lépcsőben a 4. lovasszázad, az osztály nehézfegyverszázada és mögöttük az osztályközvetlen egységek. A szabad északi szárnyat az osztály rohamszakasza biztosítja. Az osztályparancsnok törzsével a második lépcső élén halad. Az 5. lovasszázad - mint ezredtartalék - a harmadik lépcsőben követi az osztályt.

A lóháton előnyomuló ezredet megindulása után ellenséges csatarepülők sorozatos alacsonytámadásai érik, de ezek nem tudják megtörni az előnyomulás lendületét. Az első lépcsőben haladó 6. lovasszázad (Fodor Aladár százados) az említett vasútvonaltól nyugatra elterülő szőlők által borított területen hamarosan ellenséges felderítő részekbe ütközik, habozás nélkül rájuk ront és tetemes veszteségeket okozva nagy részben felmorzsolja azokat. A foglyok között több tiszt is van.

A lóháton előnyomuló ezred tűzharchoz lóról száll, és gyalog folytatja támadását. A II. osztály a mind hevesebbre fokozódó ellenséges elhárító tűzben feltartóztathatatlanul tör előre, arcvonala teljes szélességében visszaveti a védelembe szorított ellenséget, és besötétedéskor Kiskunfélegyházától délre eléri, sőt részekkel túllépi a Jászszentlászlóra vezető vasútvonalat. - Az ezredparancsnok ekkor megállítja a II. osztály további támadását, mert az ezred, déli támadó csoportja, a 2./I. huszárosztály, a rendkívül heves ellenséges elhárító tűzben csak lassabban tudott tért nyerni és még a vasútvonal elérése előtt elakadt, - továbbá, mert a szabad északi szárnyon küzdő П. osztály északi oldalának és hátának súlyos veszélyeztetése nélkül nem törhetett elszigetelten tovább előre keletnek, oldalában és hátában hagyva Kiskunfélegyháza városát, amely már az előző napon az ellenség kezére került.

Az 1. páncélos hadosztály (Schell Zoltán ezredes) beérkezett részei a 2. huszárezredtől északra már csatlakoztak ugyan az ezred támadásához, de a két harccsoport között tekintélyes hézag volt, és a már beérkezett és bevetett erők nem látszottak elégségesnek ahhoz, hogy kellőképpen biztosíthassák az ezredet a Kiskunfélegyháza felől várható ellenséges oldal és háttámadások ellen.

Okt. 23-áról 24-ére virradó éjjel az ellenségnél nagy volt a mozgás és a lárma. Erősítések - gyalogsági, páncélos és tüzérségi erők érkeznek be és az ellenség mélységben kifejleszti védőrendszerét.

Az éj folyamán a 2. huszárezredtől északra Kiskunfélegyházától nyugatra és délnyugatra) bevetésre kerül az 1. páncéloshadosztály zöme is, hajnalban széles arcvonalon folytatja a részeivel még 23-án megkezdett támadását, visszaveti a Kiskunfélegyházáról nyugat felé előre tört és a 2. huszárezred északi szárnyát veszélyeztető ellenséget, déli harccsoportja pedig eléri a 2./I. huszárosztály északi szárnyának a magasságát, és felveszi azzal a kapcsolatot. A hadosztály részei északkelet felé biztosítanak és felderítenek.

Ezzel megszűnt a 2. huszárezred északi szárnyának közvetlen veszélyeztetése, és а 2./П. huszárosztály parancsot kap a támadás folytatására, de azzal a megkötéssel, hogy a támadás megindulásának az időpontját - az I. osztály támadásának a térnyeréséhez képest - az ezredparancsnokság fogja elrendelni. Erre azonban nem került sor, mert a hajnal óta ismét támadó I. osztály az éjjel rendkívül megerősödött ellenséges ellenállás miatt csak nagyon nehezen tudott a vasútvonal felé tért nyerni, és a támadás végül is elakadt. Időközben a huszárhadosztály déli szárnyán és attól délre a 23. gyaloghadosztály arcvonalán a 'harchelyzet kedvezőtlenre fordult. Ezt a gyenge arc- vonalszakaszt igen erős ellenséges támadás érte, áttörte és visszaszorította északnyugat felé. A huszárhadosztályt egy délről való átkarolás veszélyeztette. Délelőtt 11 óra tájban а 2./П. huszárosztály parancsot kap, hogy a harchelyzet alakulása miatt a támadás folytatása elmarad, az osztály menjen át védelembe, és tartsa a vasútvonalat.

Ebben az időpontban az ellenség a П. osztály arcvonalán is mindinkább megerősödött. Egész délelőtt folyt az előre szivárgás, mind újabb és újabb ütegek lőtték be magukat, és minden jel arra mutatott, hogy az ellenség támadásra készül. Déltájban Kiskunfélegyháza felől, igen erős tüzérségi tűztámogatással, támadás indul a páncélos hadosztály déli szárnya ellen. A páncélos lövészek visszaverik a támadást. - Rövid időre rá megjelenik а 2./П. huszárosztály küzdőinek, a 4. és tőle balra a 6. századnak a legelső vonalában vitéz Dienes - öhm Tivadar őrnagy, az osztály parancsnoka és rövid paranccsal: "Föl az egész! Támadási Előre!" kiáltással elsőként ront az ellenséges állások felé. A huszárok felugranak, habozás nélkül követik tisztjeiket, és a velük született ősi lovas támadó szellemtől áthatva, mit sem törődve az ellenséges elhárító tűzzel és nem várva saját tűztámogatási, förgetegként törnek az ellenségre.

A huszárok rohama meglepte az ellenséget. Az osztály betör az ellenség védőállásaiba, és mind messzebbre tör előre annak mélységébe. Az ellenség ész nélkül menekül a huszárok elől, helytálló csoportok kézitusában megsemmisülnek, de a bevetett tartalékok végül is körül fogják az osztályt, elárasztják tüzükkel, és minden oldalról ellentámadásra indulnak ellene. Az elszigetelt küzdelemnek nem lévén további értelme, Dienes - öhm őrnagy vezényszavakkal visszarendeli osztályát az eredeti védőállásba.

A visszavonulás korántsem fajul meneküléssé. A huszárok ember-ember elleni küzdelemben törnek maguknak utat az őket bekerítő ellenségen át. Sebesültjeiket támogatva vagy húzva-vonszolva magukkal hozzák, sőt orosz foglyokat is hoznak vissza. És összeszedik, magukkal hozzák elesett bajtársaik fegyvereit is. Kiskunfélegyháza felől egy déli irányba előre törő ellenséges tartalék el akarja vágni a visszavonulók útját. - A páncélos hadosztály jobb szárnyán lévő lövészszázad azonban néhány harckocsitól kísérve azonnal a huszárbajtársak segítségére indul, oldalba támadja ezt az ellenséget, majd szétveri és visszavonulásra kényszeríti őket. Az ismét védőállást foglalt osztály veszteségei súlyosak. A tartalékban lévő rohamszakasz is bevetésre kerül a védőállás megszilárdítására.

A 6. század parancsnoka, Fodor Aladár százados, százada élén már a támadás megindulásakor megsebesült. Átlőtték a bal karját, majd negyedórára bal combját is. Sántítva, vérezve vezette tovább századját. A támadás során még két sebet kapott: közelharcban bal kezén, majd fején is megsebesült. A visszavonulás alatt robbanó lövedéket kapott a jobb oldalába, öt sebből vérezve századánál maradt, míg utolsó emberei is visszaérkeztek a vasútvonalmenti eredeti védőállásba. - Vitéz Dienes - öhm Tivadar őrnagy saját önkéntes elhatározásából, parancs nélkül, sőt parancs ellenére vezette rohamra osztályát. Ekként cselekedett, mert csak egyetlen cél lebegett előtte: a Haza földjének a felszabadítása. Az osztály huszárjai önfeláldozó hősies magatartásukkal követendő példát mutattak bajtársaiknak és későbbi nemzedékeknek, meg. csillogtatva a legszebb ősi magyar katonai erényeket a rólunk nem a legjobb véleményt tápláló német szövetségeseink előtt is.

Késő délután a páncélos hadosztály jobb szárnya két ellenséges támadást vert vissza. Besötétedés előtt а 2./П. huszárosztály arcvonalával szemben körülbelül 30 ellenséges harckocsi és rohamlöveg vonul fel, és pergőtűzzel árasztják el a huszárok állásait. Ennek oltalma alatt újonnan beérkező orosz gyalogsági erők nyomulnak elő, és szivárognak előre állásaink felé. De a páncélosok nem támadnak, pedig a huszároknak nincs se páncéltörő ágyújuk, se más páncéltörő fegyverük vagy eszközük. Besötétedés után az ellenség ismét és ismét megkísérli lerohanni a huszárokat. - A harc éjfélig tart. A huszárok az ellenség valamennyi támadási kísérletét kézitusában és kézigránátokkal visszaverik. Egyetlen egy orosznak sem sikerül átlépnie a vasútvonalat, hacsak fogolyként nem.

Október 25-én hajnal előtt, még a sötétségben, erős ellenséges gyalogsági támadás teljes szélességben áttöri a 23. tart. hadosztály gyenge és hézagos arcvonalát, és elszorítja a hátráló gyalogos egységeket nyugat felé. Az ütött résen át orosz gyalogos tömegek törnek előre, és kanyarodnak be északnak, a huszárhadosztály oldalába és hátába. A gyenge tartalékok ellentámadásai nem tudják megállítani az ellenséget, és a hadosztály jobb szárnyának az egységei visszavonulásra kényszerülnek. - Mire kivilágosodik, az ellenség dél felől már a 2. huszárezred szárnyát támadja oldalba és hátba, és elkeseredett küzdelemben visszaveti az ezred jobb szárnyán harcoló 1. és 2. lovasszázadot, melyeknek parancsnokai (Purgly Tamás és Sándy Gyula századosok) megsebesülnek. A 2.fi. huszárosztály bal szélső százada, a 3. lovasszázad (Tersztvánszky Géza főhadnagy) helyén marad, de jobb szárnyát visszakanyarítja. A reggeli órákban a vasútvonalat még mindig tartó huszárok mögött az ellenség megtámadja Dienes - öhm Tivadar őrnagy harcálláspontját, aki vele lévő néhány emberével ellentámadásra indul. Közelharcban kézigránát robban a fején, és vitéz Dienes - öhm őrnagy hősi halált hal.

Vitéz gróf Zierotin László százados átveszi a parancsnokságot a vasútvonal mentén harcoló huszáregységek felett. Arcvonala mögött, a vasútvonal és Bugacmonostor között, a leghátsóbb tüzérségi állásig mindenhol közelharc folyik. Minden legkisebb tartalékegység be van vetve. A páncélos hadosztály egységei is beavatkoznak a küzdelembe. Az egyik lövészszázad majdnem utolsó szálig elhull a harcban, a századparancsnok is elesik. Az ellenség hátulról rohanja meg a vasútvonal védőit, a limanovai hősök méltó utódai ásóval csépelik az oroszt.

Az órákig tartó küzdelemben végül megtörik az ellenséges támadások ereje. Zierotin százados összevonja elszigetelt egységeit, áttör az oroszokon, és lépésről lépésre visszaküzdi magát a Bugacmonostori szőlőkbe, ahol a 2./5. lovasszázad és az I. önálló huszárosztály egyik századának felvételi állását éri el. A csoport foglyokat is hoz magáival. A vasútvonal és Bugacmonostor közötti területet orosz hullák százai borítják.

A foglyok vallomása szerint ezt a támadást egy Romániában feltöltött, néhány napja beérkezett, pihent, 3 hadosztályból álló hadtest hajtotta végre. És nagyon elcsodálkoztak, hogy a huszárok milyen kevesen vannak.

A 23. tart. hadosztály arcvonalszakaszán elért siker következményeként az ellenség október 25-e folyamán valamennyire visszaszorította a huszárhadosztály erővonalát, de áttörni rajta nem tudott. Este a hadosztály arcvonala általában Bugacmonostor - Móriczgát vonalában húzódott és a huszárok ebben az új arcvonalban néztek az elkövetkező napok harceseményei elé.

Schell Zoltán

Hadak Útján, 1964