Zalai Összetartás 1945. január 10.

Részlet a fenti újság aznapi számából:

Összefoglaló jelentés a magyar arcvonalról

A magyarországi harcok kimagasló eseményei, Esztergom visszafoglalása és a német csapatok jelentős térnyerése a Balaton és a Duna közötti arcvonalszakaszon. A német védőerő főparancsnokságának január 8-i jelentése szerint a német csapatok többnapos kemény harcban a szovjet állásokat áttörték és kelet felé előrenyomultak. Ezekben a harcokban elpusztítottak 59 páncélost, 425 löveget pedig részben elpusztították, részben pedig zsákmányolták.  A harcok itt változatlan hevességgel folynak. A német áttörés a kellő pillanatban történt, miután Székesfehérvár és a Duna-kanyar közötti háromszögben erős szovjet csapatok összevonását figyelték meg. A szovjetnek nyilvánvalóan az volt a szándéka, hogy a Felsőgalla—Komáromi vasútvonal méretén Komárom irányában előretörjön. A német támadás tehát a bolsevistákat tökéletesen váratlanul érte. A meglepetés annyira teljes volt, hogy csak 2 napi harc után került sor arra, hogy a szovjet hevenyészve összefogott erőkkel ellentámadásokat indítson. Az ellentámadásokkal azonban elkéstek és így, hogy a fenyegető átkarolást elkerüljék, kénytelenek voltak visszavonulni. Az áttörés következtében igen sok magyar községet és várost foglaltunk vissza. — E harcokkal kapcsolatban igen figyelemreméltó a nemet birodalmi kormány katonai szóvivőjének nyilatkozata, amely szerint a német támadás kelet felé tovább tart, és hogy e harcokban a német csapatok fogják kimondani a döntő szót.

Zalai Összetartás 1945. január 12.

Szovjet rémtettek Esztergomban

Esztergomnak a német csapatok által történt visszafoglalása után a városi kórház egyik orvosa a következő vallomást tette: A szovjet csapatok a városban gyilkoltak és fosztogattak s a lakosságot embertelenül kínozták. Azzal az ürüggyel, hogy a városi kórházból tábori kórházat létesítenek, a betegeket kidobálták az ágyakból és sok súlyos beteget agyonlőttek. A betegápolónőket megkínozták és meggyalázták. 

Zalai Összetartás 1945. január 19.

Újabb adatok arról, hogy rablás, fosztogatás, nők megbecstelenítése és gyilkosság jelzi a szovjet csizmáknak nyomát az újra visszafoglalt magyar területeken

Komáromtól délre a Vertes-hegységet átszelő országutak, amelyeken a német csapatok felvonultak és amelyek mentén a német páncélos egységek a bolsevistákat megverték és visszaszorították, még élénken magukon hordozzák a közelmúltban lefolyt harcok nyomait. Ezek a falvak a meggyötörtség, a szenvedések, kínzások és a halál borzalmait tárják a bevonuló német és magyar csapatok, valamint a német haditudósítók szeme elé.

A PLÉBÁNOS A BÍRÓ BORZALMAKRÓL BESZÉL

Az első élő kép, ami a haditudósító ele tárul, egyenesen kétségbeejtő. Egy szegény asszony a földre rogyva fényképet szorongat. A fia fényképe, akit a bolsevisták hosszas kínzás után kivégeztek. Hogy miért? — a szegény asszony nem tudná megmondani. A körülötte álló fiatal lányok arcáról is az átélt izgalmak, szenvedések megtörtsége rí le. Amíg a német haditudósító e látomásnak is borzalmas képet szemléli, előlép Welsh Ferenc községi bíró és Pregler Márton, a falu plébánosa, s néhány asszony követi őket. A községbíró az e elállatiasodott katonák rémuralmáról tesz jelentést. Ezek december 27-én törtek be a községbe, a déli órákban, s ezzel megkezdődött a lakosság keserves kínszenvedése. A férfilakosságot, aggokat és gyermeket egyaránt összeterelték s aki engedetlenséget tanúsított, azt rövid úton kivégezték. így összeterelt embertömeget aztán puskaaggyal és más fenyítékkel kényszerítették a község elhagyására, természetesen zárt sorokban nehogy valaki is meglépjen közülük. Amikor a férfi lakosságot kiterelték a faluból, megkezdődött a lakások fosztogatása, majd amint alkonyodni kezdett, megindult a vadászat az asszonyok és leányok után. Amelyik nő vonakodott a bolsevista katonáknak megadni magát, arra pisztolyt szegeztek és úgy kényszeritették őket állati vágyaik alá. Megtörtént, bogy a 70 éves öregasszonyt éppúgy megbecstelenítették, mint serdületlen gyermekleánykát.

A község bíráinak vallomását a plébános szavai is megerősítették. Egy fiatalasszony' — mondotta a plébános — akinek férje két év óta a harctéren küzd, s aki éppen amiatt amúgy is meglehetősen megviselt és megtört, tehetetlenül nézte, amint a bolsevisták berontottak a lakásába, mindenét kiszórták az ablakon, aztán mellének szegzett pisztollyal követtek el rajta erőszakot. A rabló és fosztogató katonák aztán még vagy egy tucatnyi részeg szovjet katona tért be a lakásba, azok is megbecstelenítették a szerencsétlen asszonyt. Hasonlóképpen vallott még sok asszony és leány is, akik minduntalan azt kérdezték a német haditudósítótól, hogy visszajönnek-e a még ezek a bestiák? Mert, ha igen, akkor inkább végeznek magukkal, de ezeket a borzalmakat még egyszer nem akarják átélni.

TARDOS FALU JEGYZŐJÉNEK VALLOMÁSA

Berkó Béla körjegyző a következő esetet mesélte el:

— Karácsony másnapján vonultak be hozzánk a bolsevisták, rettentő lárma és zaj közepette. Egy őrnagy volt a parancsnokuk, aki megnyugtatott, hogy senkinek sem lesz bántódása. Kis idővel később, mint a szabadjára engedett vadállatok rontottak a falura a bolsevisták. A férfiakat összeszedték és kiterelték a faluból, aztán rabolni, fosztogatni és erőszakoskodni kezdtek. Számtalan nőt becstelenítettek meg. Ha valamelyik nő menekülni akart előlük, utána lőttek s így végeztek vele.

Mindazok, akik a borzalmak ezen napjait átélték, alig mernek a tudatára ébredni annak, hogy most már a szövetséges német csapatok oltalma alatt vannak.

Csak soha többé ne jussunk ilyen borzalmas sorsra! Egyöntetűen ez volt a kívánságuk.

Zalai Összetartás 1945. január 24.

Székesfehérvárt visszafoglaltuk, csapataink Ercsi előtt állanak 

A Magyar Távirati Iroda jelnti: A Balatontól északra megindított páncélos magyar-német ellentámadás Székesfehérvár elfoglalása után tovább nyomultak keleti irányban s a megvert ellenség üldözése közben Ercsi előtt állanak csapataink, Budától 27 km-re. A megvert ellenség nyomát, mint azt egy német haditudósító leírja, elpusztult lovak, halott bolsevista katonák és kilőtt T— 34-esek megszámlálhatatlan tömege borítja, jóllehet, a bolsevisták ezen a szakaszon minden községet erőddé építettek ki. 

A vezéri főhadiszállásról jelenti a német védőerő főparancsnoksága. A hadsereg és a fegyveres SS alakulatok kötelékei tovább folytatták, támadásaikat észak felé, erős ellenséges elhárítás ellenére, és az ellenség előretört erőit megsemmisítették., Székesfehérvárt meglepetésszerű éjszakai támadással visszafoglaltuk. 300 foglyot és nagy zsákmányt ejtettünk. A Duna jegén át indított ellenséges támadásokat, amelyek a Margitsziget és a város nyugati része ellen irányultak, visszavertük. Éjszakai repülőgépek jó eredménnyel avatkoztak be a földi harcokba. Német és magyar vadászok 31 szovjet repülőgépet lőttek le. Esztergomtól nyugatra, egy meghiúsult áttörési kísérlet alkalmával, az ellenség 17 páncélost vesztett. 

Zalai Összetartás 1945. január 26.

Visszafoglaltuk Alsógalla és Falsőgalla iparvidékeit 

A Magyar Távirati Iroda jelenti: Székesfehérvár és a Duna között folyamatban lévő támadásaink miatt a bolsevisták kénytelenek voltak a Vértes-hegységből hátrábbvonni arcvonalukat. Budapest védői 20 szovjethadosztály mindenfajta fegyverekkel és repülőkkel támogatott támadását verték vissza. A Duna-könyök között kétoldalt és Dél-Szlovákia határvidékén csend uralkodott. 

A vezéri főhadiszállásról jelenti a németvédőerő főparancsnoksága: Magyarországon támadó kötelékeink a Velencei-tó és a Duna között erős páncéltörőreteszállásokat törtek át és előretörtek a Váli szakaszig. Magyar és német kötelékek előrenyomulásukban átlépték a Vértes-hegység nyugati részét, Alsógalla és Felsőgalla iparvidékeit visszafoglalták. A szovjet csapatoknak az éj folyamán Budapest nyugati része ellen indított támadásai eredménytelenek maradtak.

Dorog bányamunkásait elhajtották a szovjet csapatok 

Beérkezett jelentésekből, amelyeket a menekültek vallomás megerősít, megállapítható, hogy a bolsevisták mindenütt, ahol bármilyen kis időre is megvethették a lábukat, elhajtották a munkabíró lakosságot. Dorogon összeszedték a férfilakosságot és gyalogmenetben ismeretlen helyre indították. Dorogon 15 évtől 50 éves korig nem maradt férfi. A bányamunkások hiába hangoztatták, hogy ők kommunisták, senki számára sem volt irgalom. Ugyanakkor összeszedték a lakosság minden elemelhető ingóvagyonát. A bolsevista katonák felügyelete mellett a lábon járó állatokat maguk a lakosok hajtották. Szomód községből a kivonulásuk alkalmával 25 férfit magukkal vittek. Ezek közül agyonlőtték Deli József, Stréber Mihály, Gádor Gyula és Sándor gazdálkodókat, Papp József próbacsendőrt és Horváth József vasutast. Vértestállya községben a lakosság nagy része szlovák, így tehát beszélni is tudtak a bolsevistákkal. Küldöttség ment a bolsevista parancsnok elé, kérve, hogy kímélje meg a békés falut. A tiszt meg is ígérte, de egy-két óra múlva, a beérkező szovjet csapatok éppen úgy bántak el a falu lakosságával, mint másutt. 

Zalai Összetartás 1945. január 30.

Budapest hősi küzdelme 

Budapest védőinek harca a rohamozó szovjet csapatok ellen, egyre elszántabbá válik. A városégő pokolhoz hasonlít. A romok között német és magyar csapatok szívós ellenállással harcolnak. Minden házat a végsőkig védekeznek. A szovjet minden támadására erőteljes ellentámadás a válasz. A páncélököllel számtalanellenséges páncélost pusztítottak el. A Budapestért folyó harcban a magyar-német bajtársiasság csodákat művel. 

Zalai Összetartás 1945. január 31.

Mit műveltek a vörösök Szent István városában a megszállás napjaiban? 

Székesfehérvár, 1945. január 25. 

A város külső képe a felbolygatott hangyaboly képét mutatja, az emberek az utcán tárgyalják még mindig az orosz által elkövetett embertelenségeket. Épületkárok aránylag csekélyek — eltekintve az angolszász légibanditák által még korábban elpusztított lakóházaktól. Viszont ablaküveg nincs, vagy legalább is igencsekély mértékben. A belső berendezések a legtökéletesebb pusztítás képét nyújtják. Bútorok összetörve — utolsó szál fehérnemű, ruhanemű, felszerelési tárgy elrabolva, a díványok, garnitúrák huzatait levágták, a szekrényeket fejszével felfeszítették, majd kirabolás után összetörték. Megérkezésük órájában két rádióautó a magyar Himnuszt és a Rákóczi-indulót játszotta megszakítás nélkül, valamint felhívta a közönséget, mindenki maradjon a helyén, az üzletek nyissanak ki és őrizzék meg nyugalmukat, mert itt vannak a felszabadító csapatok. Közben míg a hangosbeszélő ezeket bemondotta, már megkezdődött a városi üzletek és lakások tervszerű kifosztása. Az összes üzleti kirakatokat beverték, az árut elhurcolták, a berendezést összetörték. Ezt olyan művésziesen végezték, hogy a városban nem maradt egy üzlet épen, nem maradt egy darabárú sem. Megkezdték a lakosság ruházatának, fehérneműjének összeszedését úgy, hogy a rajtukon kívül lévő összes ruhadarabot elrabolták, ágyneműket, fehérneművel együtt. Másnap megkezdték a férfi és női lakosság összeterelését, a férfiakat 8 évtől 90-ig kivétel nélkül sáncmunkára vitték, úgy, hogy 5—6 napig egyhuzamban dolgoztatták mindenféle pihenés, ellátás nélkül. Aki összeesett, azt felrgudalták, megkorbácsolták és így kényszerítették további munkára. A nőket szintén összeszedték és áldozatul dobták az átvonuló csapatoknak. A nők 40 százalékát megbecstelenítették és a legundokabb ázsiai betegségekkel megfertőzték, úgy, hogy majdnem kivétel nélkül a legsúlyosabb betegségekben szenvednek. Majdnem minden nap újabb csapatok vonultak át a városon, amikor is elölről kezdődött az átvonuló új csapatok mohó kéjvágyának kielégítése, így másnaponkint minden nő sorra került, 8 évestől 90 évig. Tudnak olyan esetet, amikor is 92 éves öreg asszonyt becstelenítettek meg, úgy, hogy ott maradt holtan, viszont nem riadtak vissza attól sem, hogy 8—10 éves ártatlan gyermeken kövessenek elerőszakot. A családi boldogság, a magyar anyák, leányok becsületén esett borzalmas eset a város minden lakosában a bosszú és gyűlölet érzését váltotta ki. A sorozóhelyek előtt hosszú sorban állnak a férfiak, gyermekek, fegyvert követelnek, hogy mielőbb bosszút állhassanak meggyalázóikkal szemben. Általános felfogás az egyszerű munkásemberek és a tisztviselők között, hogy a német propaganda keveset mondott az orosz kegyetlenkedésről, mert a valóságban százszor borzalmasabb esetek történtek, mint azt előre mondották.

A debreceni »felszabadító kormány« kiküldöttje nagy beszédet mondott az összehajtott lakosság előtt, el lehet képzelni ezek után, milyen eredménnyel. A kommunista párt felhívására a 40.000 lakosú városból mindössze 43 jelentkezett párttagnak. Ezek természetesen a kivonuló orosz csapatokkal eltávoztak, mert a nép dühe kivégezte volna őket. Időközben a teljes kórházi felszerelést elvitték, a betegeket a kórház magyar személyzete kénytelen volt mezítelenül szalmán elhelyezni a kórház alagsorában, így talált rájuk a felszabadító magyar-német katonaság. — Aki látta ezen szerencsétlen emberek kimondhatatlan szenvedéseit, az nem, hogy nem kívánja a »felszabadítók« bevonulását, hanem tíz körmével, kapával-kaszával, az utolsó csepp véréig küzd ellenük. Álljunk meg pár percre ezen dolgok felett és gondolkodjunk azon, nem kell-e minden erőnkkel azon lenni, hogy ezen borzalmasságok ne ismétlődhessenek meg a többi, még meg nem szállt helyeken is, tízért dolgozzunk többet, mint eddig, lássuk el kötelességünket fokozottabb mértékben, akár katona-, akár civil életünkben. Gondoljunk a soktok ártatlan magyar anyára, gyermekre, akiknek életét ez a horda évekre megrontotta és akkor bízom benne, hogy hamarosan fel fogjuk szabadítani tudni még iga alatt nyögő magyar véreinket és meg fogjuk saját kis családunk jövő boldogságát menteni... Isten adja, úgy legyen!