Zalai Összetartás 1945. február 1.

Példaszerű a magyar huszár- és páncélos alakulatok harckészsége 

Beregfy Károly vezérezredes, honvédelmi miniszter újabb látogatást tett az arcvonaton és a felszabadított területeken. A miniszter előtt az egyik kiválóan küzdő német páncéloscsoport parancsnoka a legnagyobb elismeréssel emlékezett meg a vezetése alatt küzdő magyar huszár- és páncélos alakulatok harckészségéről. Egyik az alakulatnál a miniszter kitüntetéseket osztott ki, a felszabadított területeken pedig a lakosság panaszait hallgatta meg. 

Zalai Összetartás 1945. február 6.

A magyarországi harcoktól a következőket jelentik Berlinből: A bolsevisták erős támadásokat hajtottak végre a Sárrét-csatorna és a Velencei-tó között. Egyes betörési helyeket megtisztították az ellenségtől a magyar és német csapatok. Székesfehérvártól északra a magyar-német csapatok ellentámadásaik során elérték a Székesfehérvár—zámolyi műutat. A Vértes-hegység északi részén a magyar-német csapatok teret nyertek. Mánynál a magyar német páncélos csapatok visszaverték az ellenséget. A budapesti hídfő fő ellenállási vonala az erős szovjet támadások ellenére is a védők kezében maradt. A védőket a magyar és német vadász- és harcirepülők tehermentesítették. A 12. légvédelmi század 6 repülőgépet lelőtt, ezek közül négyet a magyar kezelőlegénység. A század ezenkívül több páncélost és üteget megsemmisített. 

Zalai Összetartás 1945. február 12.

Rendületlenül tovább tart Budapest védőinek hősi harca 

A vezérkari főhadiszállásról jelenti a német védőerő főparancsnoksága: Budapest védői a Várat és a Citadella körüli részeket minden szovjet támadás ellenére is szilárdan kezükben tartják. A Balatontól keletre saját páncélos erőink előretörése több nagyobb ellenséges harccsoportot semmisített meg. A Balatontól nyugatra az ellenség támadásait visszavetettük és az egyes, teljesen jelentéktelen betörési helyeket e reteszeltük. 

Zalai Összetartás 1945. február 16.

Ötvennapos küzdelem után Budapest védői áttörték az ellenség gyűrűjét és elérték fő védelmi vonalunkat 

A vezéri főhadiszállásról jelenti a német védőerő főparancsnoksága: Budapest teljes körülzárása után a védők közel 50 napon keresztül tartották a várost a számbelileg nagy fölényben lévő szovjet erők legerősebb rohamaival szemben és ezzel nagy szovjet erőket kötöttek le. Miután minden lőszer és élelmiszer elfogyott, a bátor magyar német védőőrség a kapott parancs értelmében, áttörte az ellenséges gyűrűt. A kitört csapatok első része már el is érte Budapesttől nyugatra fekvő arcvonalunkat.

A Balaton és a Sárvíz-csatorna között felszámoltunk egy betörési helyet, amelyet február 9-én az ellenség 9 vadászhadosztállyal és egy gyors hadtesttel erőszakolt ki. Többnapos harcban páncélosaink különösen kitűntek. A szovjet véres veszteségein kívül elpusztítottunk 22 páncélost, 166 löveget, rengeteg egyéb fegyvert, 134 járművet, azonkívül többszáz foglyot ejtettünk. 

Zalai Összetartás 1945. február 21.

Jány Gusztáv vezérezredes nyilatkozata 

Azt a hírt terjesztették felőlem, hogy átpártoltam az ellenséghez. Ez a hír valótlan. Nem tehettem meg, mint katona, mert 1943-ban a korhatárt elérve, nyugállományba kerültem. Nem tehettem meg, mint politikus, vagy mint gazdasági kulcspozícióban lévő, mert sem az egyik, sem a másik útra nem léptem, mivel képzettségem ezekben az irányokban nem volt. Cégérül kiáltanom pedig tiltott a jóérzésem és önbecsülésem. Ilyen elhelyezkedést nem kerestem, nem vállaltam. Nem pártoltam át legfőképp és legelsősorban azért, mert Magyarország szülöttje vagyok, akinek kötelessége a hűség nemzetéhez és ahhoz a földhöz, amely életet és otthont adott nekem és enyéimnek. A hűség és a becsület parancsolóan követeli meg tőlem és az ország minden fiától, hogy semmi közösséget ne vállaljon azzal, aki ellenségként lépi át szent hazánk határait és útját állja annak, hogy a Kárpátok medencéjében szabadon éljen a magyar. Hiszem és vallom, hogy e földön kívül nincs számunkra hely. Hazánkért élnünk, küzdenünk és halnunk kell. 

Vitéz Jány Gusztáv ny. vezérezredes 

Zalai Összetartás 1945. február 24.

Összefoglaló hiteles adatok a bolsevisták rémtetteiről

A megszállás alól felszabadult területeken a lakosság borzalommal beszél az átszenvedett időkről és retteg attól, hogy újból bejönnek az oroszok. Azokról a területekről, ahol az oroszok újból támadnak, a lakosság tömegesen menekül Veszprém irányába, s csak a legszükségesebb holmiját hozza magával. Inkább ott hagy mindent, semhogy még egyszer átélje az elmúlt izgalmakban és állandó halálfélelemben töltött időket.

Az orosz csapatok viselkedését, sőt harckészségüket is általában az egy, parancsnokaik által lelkesítésül sokszor hangoztatott mondattal lehet legjobban kifejezni, hogy »ahová beléptek, minden a tiétek«. Ezzel a szabadjára engedéssel a legteljesebb mérvben éltek is. Evés ivásban, de főképp a nők megbecstelenítésében a legállatiasabb mértéktelenséggel tobzódtak. A lakosságot állandóan ételért, italért zaklatták. Eleinte beérték egyszerű ételekkel is, de később már csak szárnyast fogadtak el. Borért feltörték a pincék ajtajait s öntudatlanságig leitták magukat.

A nők megbecstelenítése és megfertőzése már az eddigi megállapítások szerint is megdöbbentő adatokat mutat, így Enyingben megbecstelenítettek kb. 1000 nőt. Ebből 400 nemibeteg, 250 terhes. Lepsényben eddig önként jelentkezett vizsgálatra 52 nő, ebből beteg 12, terhes 16. Mezőszentgyörgyön jelentkezett 20 nő, ebből beteg 8, terhes 2. E számadatok a most elrendelt kötelező vizsgálattal meg fognak sokszorozódni. Megöltek Lepsényben 14 lakost, elhurcoltak 28-at. Enyingben agyonlőttek 17 egyént. A többi helységekből még nincsenek megbízható adatok. A lakosság ruházatát elszedték, csak a legrosszabb ruhát hagyták meg. Épp úgy a lábbeliket is. Aki ellenszegült, egyszerűen lelőtték. A bútorokat a lakásokból vagy elvitték, vagy a legvandálabb módon összetörték. Ebben a saját csőcselék is segítségükre volt. A lovak 95 százalékát, a szarvasmarha 30 százalékát, a sertés 80 százalékát, a baromfi 95 százalékát elvitték, illetve elfogyasztották. Amellett a legesztelenebb módon pazaroltak. Például a sertést leszúrták, de csak egyes részeit használták fel, a többit félredobták. A szemestakarmányt (zab, árpa) mind elvitték. A katolikus papokat általában nem bántották, sőt megengedték, hogy misézzenek, de tőlük az államsegélyt természetesen elvonták. A református papokat legtöbb helyről elhurcolták. A csapatok hangulatára jellemző az a legkülönbözőbb helyekről kapott jelentés, hogy hangoztatják: Magyarország, de különösen a Balaton vidéke végzetes lesz rájuk nézve. A katonák zöme lopott civil ruhát visel az egyenruha alatt — könnyebb menekülésre gondolva. Különösen brutális viselkedésűek az úgynevezett Sztálin-ifjúság tagjai, a fiatal, teljesen kommunista szellemben nevelt elit-alakulatok. Elég sok nő is van a katonák között, sőt tiszti rangban is. A tisztek tekintélye nagyon gyenge lábon áll. A fiatalabb tiszteknek egyáltalán nem tisztelegnek. A tiszttel hangosan, sőt szitkozódva vitatkoznak. A német ékek előretörésekor több helyen agyonlőtték tisztjeiket.