Közlekedési helyzet 1945 februárban

Az alábbiakban a közlekedési helyzet alakulását igyekezünk érzékeltetni 1945. február havában. A magyar úthálózat igen rossz állapotban volt. A kemény téli időjárás, havazások, hófúvás mindennemű mozgást a mellékutakon különösen a Bakony és Vértes hegység területén, erősen korlátozott. 

Az utak hótalanításában mind a magyar kormányszerveknek az országhatár mentén húzódó elhelyezési körletében (Gyepű II.), mind pedig a küzdő csapatok körletében minden alakulat és helyőrség a polgári lakosságig bezárólag részt vett. Ugyanakkor fel kellett készülni az olvadásos időjárás szükségelte útkarbantartására is, hogy a hadiműveleti és harcászati helyzet általi megkövetelt csapatmozgások és utánszállítás az összes utak igénybevételével végrehajthatók legyenek. Az utak karbantartására az egész Dunántúl területére illetékes 3. hadsereg közlekedési-műszaki parancsnokság (Veszprém) 120 ezer köbméter zúzottkő és ezer köbméter kavics szállítását tartotta szükségesnek.

A vasúti mozgások lényegében a MÁV szombathelyi üzletigazgatóságának területére korlátozódtak (MÁV katonai pk. v. Sziklay György ny. á. tbk.). A hófúvások a forgalmat zavarták, de nem bénították. A vasúti forgalom irányítása teljesen a német katonai vasúti hatóságok (Transportkommandantur Pressbung) kezébe került. A szállítások végrehajtását elsősorban a német vasúti szervek követelményei szerint, a 101. központi vasúti szállításvezetőség (KSZV, Magyaróvár-on; pk. jan. végéig Temesváry (Ferenc vk. őrgy., utána Kertész János vk. szds.) végezte.

Ennek 1. sz. kirendeltsége (31. Kszk., pk. Kőszeghy Olivér vk. szds.) szlovák területen, Zsolnán (azelőtt Losoncon) irányította a 3. és 6. Vszk., valamint a 107. és 108. vonal- parancsnokságokkal a Felső-Szlovákiába szorult 13. magyar hadsereg utánszállításait, lényegében a Vág völgyében.

Nyugat-Dunántúlon az 2. Kszk. kirendeltség (pk. Bezzegh-Huszágh István vk. szds, Veszprém) a 3. és 4. vasúti szállítási kirendeltségekkel (Vszk.), valamint a 101., 103., 104., 105., 106. és 109. vonalparancsnokságokkal irányította a vasúti mozgásokat. A magyar vasúti szervezet mellett működött a Heeresgruppe déli (Dráva) és északi határa közötti területen hat német "Feldeisenbahnkommando" (táb. vasúti pság.) volt, 9., 12., 13., 14., 17. és 24. számozással. Ezeknek illetékességi területe már átnyúlt a német birodalom keleti határán, Ausztria területére, amíg a magyar szervek hatásköre csak magyar felségterületre, azaz a határig terjedt.

Az 1. magyar hadsereg pság-nak a tervét és óhaját magyar vasúti pályaudvar pság-ok telepítésére Morvaországban, ahová az 1. hadsereg zöme kivonásra került, Kremiser (Kromeriz), Ungarisch-Hradisch, Altstadt, WesseLi a. d. M., Göding (Hodonin), Wehlerad területén, február 25-én a németek minden indoklás nélkül elutasították (KSZV napló).

A vasutak szénihelyzete igen feszült volt. A dunai utánszállítást az angol légierők aknász gépeinek támadásai igen megnehezítették. Miután Észak-Szlovákia nagyrészt partizán ellenőrzés alá került, a szénszállítások szempontjából fontos vasútvonalak biztosítására Puhó (Puhov), Vágújhely (Nové-Mesto nad Vokom), Trencsénteplic (Trenciianska Tepla) a 106. táb. őrzászlóalj került febr. 5-én alkalmazásra.

A magyar vasutak teljesítményeire, amiket még a német katonai szervek is kénytelenek voltak elismerni, idézünk néhány adatot a KSZV hadműveleti naplójából:

1945. jan. 25-én a MÁV területén mozgó tehervagonok száma 23.225 volt, ebből 14.229 rakott és 1246 javításra szoruló kocsi volt. A MÁV vasúti kocsik száma 3556 fedett (ebből 2514 rakott) és 4015 nyitott (ebből 2120 rakott), összesen 7571. Az idegen eredetű fedett vasúti kocsik száma 7174 (ebből 4691 rakott) és 8476 nyitott (ebből 4703 rakott) volt. A főiként olajat szállító tartálykocsik átlaga 1945. február hóban napi 353 darab (ebből 40 (MÁV-tulajdonú) volt. — A magyar vasutasok 1945 februárjában naponta 3912 MÄV és 13.007 német, összesen 16.919 teherkocsit állítottak ki. Az olajvonatok száma 1944. dec. 11-től 1945. jan. 31-ig 231 rakott és útba indított vonat volt.

Az arcvonal közelsége ellenére szabadságos vonat közlekedett Szombathely és az 1. magyar hadsereg Észak-Szlovákia-i, ill. Morvaország-i hadtáp körlete között; heti négy járattal Szombathely, Pozsony, Trnava (Nagyszombat), Vág völgye, Puhó (Puhov), Weisskirchen, Prerau (Prerov), Otrokowitz, Lundenburg, Kutti (Jókút) útvonalon (4 személykocsi, 1 betegszállítókocsi, 1 táb. postakocsi és 4 teherkocsi). Ehhez hetenként kétszeri ingajárat csatlakozott (2 személy- és 2 teherkocsi) a 24. gy. hadosztályhoz a Puhó (Puhow), Zsolna (Zilina), Ruttka (Virutky), Diviaky, Besztercebánya (B. Bistrica) vonalon.

A magyar vasúhálózaton még mindig feltorlódott kocsik tömege gátolta a forgalmat, így febr. 1-én a Bük és Hegyfalu vonalon 315, Hegyfalu-Sárvár vonalon 96, Celldömölk és Répcelak között 184, Répcelak és Eszterháza közt 146, Bük és Csepreg közt 318, Sárvár és Hosszúpereszteg közt 33, összesen 1092 kocsi állott. 

A magyar vasúthálózaton 1944 őszén feltorlódott 'és a forgalmat zavaró, hadianyaggal, ill. a kiürített területek raktárainak anyagával megrakott vasúti kocsiknak megmozgatása már csak a határon át, német területre való kivonással volt lehetséges. Ennek tervszerű végrehajtására az elképzelés az volt, hogy ezeket a vasúti kocsikat német területre ,,húzzák ki", ott azok rakományát anyagcsoportok szerint rendezik, majd a szükség szerint "nagy körforgalomban" a magyar állomásokra irányítják vissza.

A magyar állami, a német 'hatóságokkal egyetértésiben, később arra kényszerült, hogy az ország vasúti hálózatán megrekedt szerelvényeket. Németországba vontassa ki.

A kiürítési szerelvények tárolására, kirakására és tervezett visszairányításának, valamint a rakományuk bizottsági jegyzékelésének (fuvarleveleik stb.) végrehajtásához magyar közegek kiküldése vált szükségessé. Sok vasúti szerelvényt azonban még a bizottságok kiérkezése előtt vontak ki Németországba, és kirakásuk német felügyelet mellett történt. Ez esetben a kirakott anyagot utólag, jegyzék kíséretében a beérkező magyar közegeknek adták át.

A kiszállított anyag számbavételét, nyilvántartását és későbbi felhasználását katonai és polgári vegyesbizottságok végezték.

A lebonyolítására 1944. novemberében Bécsben Zsigmondy László vk. ezds. vezetése alatt a "németországi m. kir. anyagirányító törzs" (Aussenstelle des kgl. ung. OKH. Gen. Qu.) települt, amelynek két körzet volt alárendelve: az I. sz. körzet Alsó- és Felső Ausztria területén Wien központtal, a II. sz. körzet Kelet-Németországban (Pomeránia), Kolberg központtal. Az anyagi törzs feladata volt a Németországban kirakott anyag számbavétele és rendezése, együttműködve a területileg illetékes német katonai hatóságokkal. Ez nemcsak a kimondottan honvédségi, hanem minden egyéb magyar tulajdonra is kiterjedt. A kiszállított anyagot a visszaszállítás szempontjából fontossági sorrendiben kellett csoportosítani, éspedig: lőszer, fegyverzet, üzemanyag, ruházat, kész katonai felszerelés, szén, élelem.

A hadműveleti helyzet alakulása következtében és a vasútforgalmi nehézségek folytán a német vasúti hatóságok kénytelenek voltak a magyar vasúti szerelvényeket a fogadó vasútállomásokról belsőbb állomásokra továbbítani, a rakományokat német raktárakban kirakni és magyar állam további rendelkezésére tárolni.

A magyar és német kormányok közti megállapodás szerint a kiürítési vonatokban a német birodalom területére érkezett, lőszerrel és fegyverzettel rakott kocsikat megrakva kellett tárolni a magyar kormány számára. Hasonlóan a magyar határhoz közel kellett leállítani a vasúti felépítményanyagokkal rakott kocsikat is, hogy a Magyarországon ellenséges légitámadások okozta károk helyre- állításához gyorsan felhasználhatók legyenek.

A kilépő vasúti kocsikról a német határállomásokon (Pragerhof, Bruck a. d. L., Simbach, Wesseli a. d. M., Brockau) települt német-magyar vegyesbizottságok jegyzőkönyvet vettek fel. Meg kellett állapítani az áru mennyiségét, súlyát és a kocsik megrakásának mérvét. A bizottságok a határt átlépő vonatokat a tulajdonjog szerint jelölték meg. (292,/Főv. ági. vm-törzs, 44. XI. 18. sz. rendelet).

Forrás: Darnóy Pál, Hadak Útján 1973