Harckocsik a "játékgyárból"

Amint már korábban megírtuk, a jövőhéten Ausztriába utazunk, hogy a végére járjunk egy 80 éves legendának, amely a huszárhadosztály 1945 május 8-i kapitulációja előtt történt. Illetve az akkori események nyomain fogunk elindulni, ellátogatunk ahhoz a hídhoz is, ahol az amerikai csapatok előtt "letették a fegyvert" és átjutottak a nyugati zónába.

Ha már ott leszünk, ellátogatunk a híres "játékgyárba" is, ha be nem is mehetünk, de egy rövid kis videót ott is készítünk az eredeti helyszínen.

St. Valentin

Szállásunk St. Valentin lesz, ami talán így elsőre semmit sem mond azoknak, akik nem hallottak még erről a kisvárosról. De miről is volt híres ez a parányi kis város a második világháború idején?

Nibelungenwerk

"Játékgyár" kódnéven 1940-től St. Valentinban épült a Harmadik Birodalom egyik legfontosabb fegyvergyára. Csaknem 5,000 harckocsit gyártottak ott. A háború után a "Nibelungenwerk" feledésbe merült.

A német Wehrmacht már Ausztria Németországhoz történő csatlakozása, az "Anschluss" előtt dilemmában volt. Ebben az időszakban már előkészületeket tettek a második világháborúra, de felismerték, hogy a harckocsigyártás túl alacsony színvonalú, és kapacitású volt ehhez, a német gyárakban.

A St. Valentin közvetlen közelében található steyr-i Steyr-Daimler-Puch vállalat akkoriban az ország legnagyobb járműgyártója és fémmegmunkáló vállalata volt. De a városban titoktartási okokból nem lehetett még akkoriban termelni. 1939 januárjában egy nagy gyűlésen Szent Valentin ötlete végül új alternatívaként jelent meg. Az infrastruktúra bővítésével hamarosan megkezdődtek a Nibelungenwerk előkészületei. 1939-ben először a "Reicheigene Siedlung" épült az üzem köztisztviselői és mérnökei számára. A tábort a munkások számára építették, házakkal, gyári kórházzal és elemi iskolával. A termelési célt havi 150 harckocsiban határozták meg. A projekt kódneveként a "Spielwarenfabrik" nevet választották.

Földalatti ellátó rendszer

Az építési munkálatok 1939 tavaszán és nyarán kezdődtek. 1940 szeptemberétől megkezdték az első páncélosok gyártását, majd az üzemet folyamatosan bővítették. A Nibelungenwerk kilenc gyártócsarnokból, egy gyártelepből, valamint több munkatáborból, külföldi munkásokból, hadifoglyokból állt, és 1944-től a mauthauseni koncentrációs tábor altáborából. A csarnokokat földalatti áram-, víz-, fűtés- és sűrített levegő-ellátó rendszerrel szerelték fel, hogy megvédjék őket a bombázásoktól.

Steyr és Linz közelsége a vasúti összeköttetés a Hermann Göring Művekkel, a Duna és az Enns vízerejével történő energiatermelés, valamint a meglévő munkaerő, amelynek a mezőgazdaságból kellett volna kikerülnie, tette alkalmassá az elképzelést a megvalósításra. 

A gyártás tényleges megkezdésére 1941 februárjában került sor. Kezdetben a harckocsik alkatrészeit gyártották. Az első teljes harckocsit 1941. október 8-án szerelték össze. Ennek eredményeként a termelés nagyszabásúan beindult. Német szakmunkások egy kis csoportja dolgozott kezdetben az üzemben, de később külföldi kényszermunkásokra kellett támaszkodniuk, nélkülük nem tudták volna fenntartani a termelést.

A Nibelung-művekben közel 8500 ember dolgozott, néha embertelen körülmények között. Sokan közülük hadifoglyok, kényszermunkások vagy koncentrációs táborok foglyai voltak a mauthauseni altáborból. 

Tesztpálya is működött

A Nibelungenwerket teljes összeszerelő üzemnek tervezték, amelyben a tankokat összeszerelték. A gépi felszerelés és a gyártási módszerek megfeleltek a kor legújabb szabványainak. Az üzem azonban nemcsak harckocsigyár volt, hanem a fejlesztés területén szerepet kapott. Emiatt egy tesztpályát, egy úgynevezett "drive-in pályát" hoztak létre a sorozat, és prototípusok folyamatos tesztelésére és ellenőrzésére. A terepen végzett tesztvezetés befejezése után a kész harckocsikat vasúton szállították el a hivatalos átvétel céljából. A háború előrehaladtával a páncélosokat vasúton szállították az üzembe, javításra, majd a lehető leggyorsabban átcsoportosították őket a frontra.

Panzerkampfwagen IV

A Nibelungenwerk története szorosan kapcsolódik a Panzerkampfwagen IV-hez, a német Wehrmacht szabványos harckocsijához. A teljes Panzer IV állomány több mint fele (4,350) St. Valentinból érkezett. Kipróbált és tesztelt volt, megbízható, és gyorsan hadba vethető.  A legnagyobb mennyiséget 1944-ben érték el, amikor havonta átlagosan 234 darabot gyártottak.

De a Szovjetunió elleni háborúban a németek rájöttek, hogy alulmaradnak az orosz tankokkal szemben. Ennek eredményeként kifejlesztették a "Porsche Tiger"-t, amelyet 1942. június 20-án személyesen mutattak be Adolf Hitlernek egy gyárlátogatás során. Hitler parancsot adott havonta 200 ilyen típusú harckocsi gyártására. Az offroad teszt eredménye azonban kijózanító volt. Minden vezetési és mászási tesztben a Panzer IV egyértelműen jobb volt.

Ezért a projektet leállították. 1942 decemberétől megkezdődtek az első előkészítő munkálatok a "Porsche Tiger" "Ferdinand" rohamlöveggé történő átalakítására. Ugyanakkor a "Panther"-t is gyártani akarták, a német Wehrmacht legjobb páncélozott harcjárművét. "De ez nem volt lehetséges, mert két-három hónapra le kellett volna állítani az egész gyártást, ami a háború alatt lehetetlen volt.

Problémák a termelésben

1944-től a háborús helyzet miatt új problémák merültek fel a Nibelungenwerk számára. Egyre nagyobb nehézségek merültek fel az üzemanyagellátással, ami szintén gátolta a termelést. Ezenkívül a szövetségesek 1944 első felétől a nyugat, és észak-német ipari központok elleni bombázásai közvetetten befolyásolták a termelést. Egyre gyakoribbak lettek a gördülőcsapágyak és a sebességváltók hatalmas ellátási szűk keresztmetszetei. Ennek ellenére a harckocsigyártás abszolút csúcsát a harmadik negyedévben érték el.

1944. október 17-én jelentős bombatámadás érte a Nibelungen gyárat, amely hatással volt a termelésre. Ezért a termelést az üzem közelében lévő alagutakban kellett végezni, ami azt jelentette, hogy a maximális termelési kapacitások nem voltak elérhetők. De mindössze három hónappal később a gyártás már teljes kapacitással folytatódott. A szövetségesek légitámadásai azonban továbbra is állandó fenyegetést jelentettek, különösen azért, mert a háborús ellenfelek most már gyakrabban célozták meg a fegyvergyárakat. A normandiai zsákmányolt harckocsikon keresztül az amerikaiak rájöttek, hogy a németek még mindig teljes termelésben vannak, azaz amerikai harckocsik egyértelműen rosszabbak a németeknél. 

1945. március 23-án végül pusztító légitámadás következett be, amelyben a gyár létesítményei szinte teljesen megsemmisültek. Ennek ellenére a Nibelungenwerk a háború végéig fenn tudta tartani a termelést. Még 1945 áprilisában is az Ostmark hadseregcsoport 65 "Panthers" és "Tiger" javítása még mindig ott zajlott. Majd 1945. április 22-én a Nibelungen gyárban végleg leállították a harckocsigyártást.

A második világháború befejezése után St. Valentin a szovjet megszállási zónába tartozott. Először néhány páncélozott jármű készült itt el a moszkvai nagy győzelmi parádéra, és csak kevéssel később szállították el az összes működő gépet és berendezést. 

A háború után

A megszállás 1955-ös befejezése után az Osztrák Köztársaság vette át az üzemet, majd 1957-ben ismét a Steyr-Daimler-Puch részévé vált. 1974 óta traktorokat gyártanak az egykori harckocsigyár csarnokaiban. Először a Steyr-Daimler-Puch, majd az 1990-es évektől a Case mezőgazdasági gépgyártó és utódja, a CNH-Global. Az 1990-es évek óta az egykori Nibelungen-gyár a kanadai MAGNA Csoport tulajdonában van.

Bár a harckocsigyár a második világháború után békés feladatokat látott el, sok egykori nyom még mindig emlékeztet erre az időszakra. A gyártócsarnokok mellett a bejárati területen találhatók a szinte változatlan állapotban az irodaépületek, valamint az egykori gyár munkásszállásai is. Ezenkívül a hadifoglyok, a külföldi munkások épületei, és a mauthauseni koncentrációs tábor munkásainak barakkjainak alapjai is a gyár területén, vagy azok mellett találhatók.