Felújították, rendbe tették a hős huszárok sírjait

Szebenyi István hadszíntérkutató irányítása mellett a Had- és Kultúrtörténeti Egyesület, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Hadisírgondozó és Hőskultusz Igazgatóságával együttműködésben végzi a Vértes huszársírjainak felújítását, gondoskodik arról, hogy ezeken a helyeken méltó körülmények között nyugodjanak a második világháború idején elhunyt, hős katonák. Az elmúlt hétvégén az egyesület – a csatlakozó önkéntesekkel – a várgesztesi temető katonasírjait tette rendbe.

Április 12-én gyülekeztek munkára a jelentkezők. A legfontosabb feladatuk az volt, hogy az elkorhadt fejfákat lecseréljék és elszállítsák: ehhez az új fakereszteket a honvédség illetékes igazgatósága biztosította. Rendbe tették a parcellát, ami elsősorban azt jelentette, hogy elbontották az elkorhadt, széteső félben lévő, eredetileg fából készült sírkereteket, kapáltak, és ha kellett, akkor festettek, névtáblákat helyeztek el. A tervük az, hogy a tartósabb megoldás érdekében idővel beton ágyazatba helyezik majd el a fejfákat.

A Had- és Kultúrtörténeti Egyesület közel 20 éve foglalkozik a második világháborúban elesett magyar katonák földi maradványainak felkutatásával, sírjaik gondozásával. Szebenyi István a FEOL-nak elmondta: sajnálatos módon még sokezer magyar katona nyughelye ismeretlen, ők jelöletlen sírban nyugodnak a mai napig. Egykori bombatölcsérekben, lövészárkokban, névtelenül pihennek ismeretlen helyen arra várva, hogy valaki megtalálja őket, visszaadja a nevüket, visszaadja őket a családjaiknak. Ők nem határainkon kívül nyugodnak, hanem itt, erdeinkben, legelőink alatt.

– Nyolcvan éve nem kereste őket senki, szervezett kutatás megtalálásuk érdekében soha nem történt! Mi nemzeti ügynek tekintjük az elesettek felkutatását, emlékük megőrzését, sírjaik gondozását. Ránk számíthatnak, mert mi folyamatosan ezen dolgozunk támogatások és források nélkül közel két évtizede – mondta a hadszíntérkutató.

Aki március elején a magyar huszárok, az 1. huszárhadosztály katonáinak vitézségéről, a Vértesben tapasztalt hősiesség példáiról egy Székesfehérváron rendezett konferencián tartott előadást "Az utolsó töltényig" címmel. "Sem emberből, sem technikából nem volt már elegendő, nagy csodákat nem lehetett várni, a katonák maguk is tudták, hogy a reményeknek már végük van, mégis az utolsó emberig ellen álltak. Szerintem a huszárok mindannyian hősök voltak, hiszen nagyon gyakran kézitusában verték vissza az ellenséget, ez is a vitézséget bizonyítja", jelentette ki akkor. A Vértesben – annak Fejér vármegyei részén, Csákvár, Gánt és Csákberény közelében is – rengeteg magyar, német és szovjet katona esett el. Szebenyi István egyedül és társszerzőségben már könyveket is írt róluk, de rendületlenül tovább kutatja a magyar huszárok második világháborús történetét. Ezzel kapcsolatban annyit elárult, hogy rövidesen – egy ausztriai utazás során – jó eséllyel újabb rendkívüli felfedezést tehet, fontos dokumentumok és tárgyi emlékek megtalálásában bízik. Vállalta azt is, hogy a nemrégiben Seregélyesen, első alkalommal megrendezett hadtörténeti vetélkedő fiatal résztvevőit magával viszi egy izgalmas vértesi kirándulásra, amelynek során a diákok maguk is kipróbálhatják, miként kell szakszerűen kutatni, feltárni az egykori csataterek helyszínét.

Forrás: FEOL.HU (Tihanyi Tamás)