Mint arról már beszámoltam, rövidesen hazatérhet a huszárok titokzatos iratanyaga, amelyet pontosan 80 évvel ezelőtt ástak el Ausztiában a Salaberg kastély kertjében.

Kalandos sorsa volt, hiszen többen is tudtak róla hogy ott van, mi több azok egyike aki elásta is megpróbálta megtalálni valamikor a háború után 40 évvel, de akkor nem sikerült. Immár lassan három hónapja volt az iratanyag az Osztrák Állami Levéltárban, akik megpróbálták az állagát megóvni. Majd ezután tisztázni az iratanyag eredetét, ami sikerült is.Az általuk a kötegből kiemelt harctéri jelentés éppen egy a hadosztály történetében tragikus esemény körülményeit írja le, 

Makay vezérőrnagy balesetét. A Pripjaty mocsarak térségébe irányított 1. lovashadosztály hadosztályparancsnok helyettesének, Makay István vezérőrnagynak a gépkocsija aknára futott. A vezérőrnagy meghalt, míg a többi utas súlyos sérüléseket szenvedett. 

Utóda, Schell Zoltán ezredes lett. Makay István haláláról Schell Zoltán ezredes az alábbiakat írta: "Előttünk Makay vezérőrnagy gépkocsija haladt (...) hirtelen eltűnt egy hatalmas, fekete füstfelhőben és erős, tompa robbanás hangja reszkette meg a levegőt (...) Az akna a kocsi jobboldali, középső kereke alatt robbant fel, hol Makay vezérőrnagy ült, és felszakította a kocsi alját. Az ülés hiányzott, a robbanás ereje kidobta a gépkocsiból (...) Makay vezérőrnagy eszméletlenül feküdt az út bal oldali árkában, pontosan 17 és fél méterre a robbanás színhelyétől. (...) Makay Pista, e néven ismerte őt mindenki. Neve fogalom volt a lovasság körében. Elöljárói és alárendeltjei egyaránt szerették, tisztelték. Kimagasló szellemi, jellembeli, katonai és emberi tulajdonságaival dísze volt a magyar lovasság tisztikarának. Holttestét repülőgépen hazaszállították és honi földbe helyezték örök nyugalomra."

Holttestét hazaszállították és Budapesten temették el. 1944 szeptemberében posztumusz altábornaggyá léptették elő. 

Rövid életrajza:

Vitéz nemes makói és geleji Makay István huszár vezérőrnagy. Az egyetlen harctéren hősi halált halt magyar tábornok.

(1891. január 04. Budapest -1944. Június 21.Luniniec (Лунінец) - (aknarobbanástól koponyatörés - skull fracture from mine explosion)

Nyughelye: Budapest, Farkasréti temető

Szülei: nemes makói és geleji Makay Béla és nemes kisjókai Baán Margit.        A Ludovika Akadémia elvégzése után katonai szolgálatát a 9. honvéd huszárezrednél kezdte 1911-ben. 1914-ben főhadnaggyá, 1919-ben századossá léptették elő. 1915-től teljesített frontszolgálatot. Hadifogságban 23 hónapot töltött el.1919-től lónyilvántartó tisztként tevékenykedett, majd a Dunántúli 2. huszárezred tisztje lett. 1924-ben felvették a honvédség tényleges állományába. 1929-ben őrnaggyá léptették elő. 1932-ben a 2/II. huszárosztály parancsnoka. 1935-ben alezredes, 1937-tól 1/I. huszárosztály parancsnoka, 1939-ben ezredes. 1941. február 1-től a gyorshadtest-parancsnokságra helyezik át. Majd a augusztus 27-től a 4. huszárezred parancsnokaként teljesített frontszolgálatot. 1942-ben vezérőrnagyi rangot kap, a szombathelyi 8. könnyűhadosztály parancsnoka, majd 1943-tól az I. lovas(huszár)hadosztály lovasparancsnoka (parancsnokhelyettese).          

1944. június 21-én a Pripjaty-mocsarakban gépkocsija aknára futott és hősi halált halt.

Nem tudjuk még pontosan milyen időszakot ölelnek fel a megtalált dokumentumok leírásai, de ami biztos, olyan információkat tartalmaznak, amelyekről ha tudtunk is, nem volt kézzelfogható dokumentuma. Talán most lehet majd...

De nem győzöm hangsúlyozni, hogy a néhai huszárok hozzátartozóinak fonos információk lehetnek!