Bár egyesek szerint az 1. huszárhadosztály Vértesi tevékenysége elenyésző jelentőségű, és a harcok kimenetelének tekintetében nem voltak nagy jelentőséggel az eseményekre, ezt mi egyáltalán nem így gondoljuk. Tekintsük át elsőként a szembenálló felek létszámát, és a hézagosan kiépített védelmivonal hosszát.

Az erőviszonyok

Szovjet részről a 46. hadsereg frontvonala Esztergomtól 5 km-re keletre a Szamárhegynél kezdődött, majd folytatódott Pilisszentlélektől északnyugatra (kb. 5 km-re), tovább Dorog és _ Csolnok nyugati szélén, a Kecskehegyen, Sárisápon, Dágon, Mláriahalmon, Szomorpusztán, Mányon (tőle északra 2 km-re), Csabdin, Felsőgaillától 3 km-re keletre, Súrtól 3 km-re nyugatra, hogy a Vérteskozma—Gánt közötti szakaszon záródjon. A hadsereg állományába ekkor a 23., a 68., a 75. lövész-, valamint a 10., és 18. gárda-lövészhadtest, és a 83. tengerészgyalogos dandár tartozott. Megerősítésül kapott a hadsereg 3 áttörő tüzérhadosztályt, 2 önálló páncéltörő tüzérdandárt, 3 sorozatvető ezredet és 1 légvédelmi tüzérhadosztályt. Harcában az 5. légihadsereg támogatta. A hadsereg így 12 lövész hadosztállyal, 2686 db különböző űrméretű löveggel és aknavetővel, 165 harckocsival és roham- löveggel rendelkezett. A lövészhadosztályok létszáma ebben az időben nem haladta meg a 4—4,5 ezer főt. 

Velük szemben Esztergom körzetében a német 711. gyaloghadosztály és a 23. magyar gyaloghadosztály zászlóaljai álltak 11 páncéltörő ágyúval, 12 rohamlöveggel és 12 ágyús üteggel. A Dorog—Sárisáp közötti szakaszon a német 96. gyalog hadosztály, a 23. magyar gyaloghadosztály zászlóaljai védtek 18 páncéltörő ágyúval, 6 rohamlöveggel, 13 ágyús üteggel és egy német géppuskás zászlóaljjal. A Sárisáp—Mány szakaszon a németek 3. lovashadosztályának hét lovas, osztálya (6 páncéltörő ágyú, 18 rohamlöveg, 7 aknavető üteg), míg Mány—Szár között 7 páncéloszászlóalj (a 6. hadosztályhoz tartoztak, és összesen 13 páncéltörő ágyúval, 46 harckocsival, 14 páncélvadásszal, 8 ágyús üteggel rendelkeztek), 1. SS lovasezred és ágyús ütege, valamint az 1. magyar huszárhadosztály egy ágyús ütege építette ki állásait. Szár és Gánt között az 1. magyar huszárhadosztály további 9 zászlóalja állomásozott 8 páncéltörő ágyúval és 8 ágyús üteggel. A német, illetve magyar gyalogoshadosztályok létszáma akkor nagyjából 5,5—7,5 ezer fő volt. A védelem tartalékát a Tardosbánya körzetében összpontosított 6. SS páncéloshadosztály maradék zászlóaljai és megerősítő eszközei alkották. A német védelem fővédőöve a Vértes hegység keleti lejtőin húzódott, és a korábbi harcokban kiépített objektumokból állt. Ezek sorába lövészgödrök, géppuskafészkek, helyenként 2—3 lövészárok, drótakadályok, aknamezők, tűz alatt tartásukra beásott harckocsik, rohamlövegek és erődök voltak. A második védőöv ettől kb. 10—20 km- re Kocs—Bokod (Várpalota—Fűzfő) vonalon húzódott. A fővédőövben 10 km- es védelmi szakaszra egy- egy hadosztály jutott arc- vonalkilométerenként 12 löveggel és aknavetővel, valamint 3 harckocsival, illetve rohamlöveggel. Ez volt a helyzet 1945. februárjának utolsó előtti hetében. Támadásra és. védelemre készültek egyaránt a szemben álló csapatok.

A 46. hadsereg a bécsi támadó hadműveletben a 2. Ukrán Front balszárnyán, a fő csapás irányában helyezkedett el. Állományába tartozott a 10. gárda, 23., 63., 75., 18. lövészhadtest, (összesen tizenkét lövész hadosztály), a 83. tengerészgyalogos dandár, a 6. gárda harckocsi hadsereg, a 2. gárda gépesített hadtest és egyéb tűzérhadosztályok, dandárok.

A 46. hadsereg előtt a 711., a 96., német, a 23. magyar gyaloghadosztály és az 1. huszárhadosztály rendezkedett be védelemre.

Az arcvonal

Ezek az egységek a következőképpen helyezkedtek el: a 23. magyar gyaloghadosztály Esztergom körzetében (a 315. magassági pont, Szentjános patak között). A 711. német gyaloghadosztály arcvonala nyugatról megkerülte Dorogot, majd déli irányban Csolnok nyugati szélén. Sárisápon, Epöl-keleten át Szomor- északig húzódott. A 96. német gyaloghadosztály Szomor, Felsőőrspuszta, Nádorpuszta-dél, Csabdi. Felsőgalla-kelet és Körtvélyespuszta szakaszán védett. Az 1. huszárhadosztály erői a hegygerincen, a Gánttól nyugatra lévő útkiszögellésig rendezkedett be védelemre.

A szovjet hadsereg jobbszányával és középhadtestével szemben a németek szilárd ellenállást tanúsítottak. Kilenc alkalommal hajtottak végre ellenlökéseket.

Wöhler és Balck tábornokok attól féltek, ho.gr ha a 46. hadseregnek sikerül leküzdenie a Vértest, kifut a Kisalföldre, és akkor gyorsan elfoglalhatja Komáromot. Azt javasolták Hitlernek, hogy a 356. gyaloghadosztályt dobja át a Vértes-hegységbe. Engedélye birtokában a 356. gyaloghadosztályt március 17-én éjjel gépkocsi szállítással átcsoportosították a szovjet 46. hadsereg elé.

A Fejér Megyében zajló harcok 1944 december 3-tól közel 16 hétig tartottak. Ebben az időszakban az 1. huszárhadosztály az itt kiépített állásait mindvégig megtartotta, időnként betöréseket, felderítő vállalkozásokat hajtott végre. Fő feladatukat, a Vértes útelágazásainak lezárását a szovjet csapatok előtt, sikeresen teljesítették. Gyenge erőikkel egészen 1945 március közepéig kitartottak.

1945. decemberi események

A Szovjet Legfelsőbb Parancsnokság Főhadiszállása december 12-én utasítást ad a 2. és a 3. Ukrán Frontnak a további hadműveletre. Ennek értelmében a 3. Ukrán Frontnak a Velencei-tó mindkét oldalán Bicske felé támadva, előre kell törnie a Duna déli partjáig és elvágnia a budapesti német és magyar csapatok esetleges visszavonulásának útját. A front csapatai egy részének pedig Bicske felől keleti irányba kell támadni Budapest ellen. A Velencei-tó és a Balaton között a 4. gárdahadsereg csapatai vannak állásban, a Velencei-tó és a Duna között pedig a 46. hadsereg; ez különben december 12-én a 2. Ukrán Front alárendeltségéből átkerül a 3. Ukrán Fronthoz.

Ilyen feladattal és helyzetben indul meg december 20-án a Vörös Hadsereg támadása a Dunától északra, Budapesttől keletre és a Dunántúlon, a Balaton és a Duna között. A 3. Ukrán Front csapatai élőerőkben 3,3-szoros, tüzérségben 4,8-szoros, harckocsikban és rohamlövegekben pedig 3,5-szeresen múlják felül a Fretter-Pico seregcsoportét. Tolbuhin terve az, hogy a Velencei-tó mindkét oldalán áttöri a német állásokat, a 46. hadsereg északkeletnek, a 4. gárdahadsereg pedig nyugat és északnyugatnak fordulva. A támadás előbb a Velencei-tótól keletre jár sikerrel, itt Tolbuhin a 46. hadsereg sávjában 21-én elrendeli a 2. gárda, és a 7. gépesített hadtest, 22-én pedig a 18. harckocsi hadtest harcbavetését is.

Nehezebb az előnyomulás a Velencei-tótól nyugatra, különösen Székesfehérvár körzetében. Itt a szovjet támadás a 23. német páncéloshadosztályt éri, s bár ennek az 1. német páncéloshadosztály és a 4. lovasdandár alakulatai nyomban segítségére sietnek, a szovjet előnyomulást csak az első napon sikerül feltartóztatniuk. December 21-én a szovjet csapatok Falubattyán mindkét oldalán áttörik a 23. páncéloshadosztály állásait, és a Sárvíz-csatornától nyugatra észak felé törnek előre. Polgárditól keletre ugyancsak betörnek a 6. német hadsereg állásaiba. Az éjszaka folyamán a szovjet katonák elfoglalják a székesfehérvári repülőteret, majd másnap, 23-án folytatják a város ellen a támadást. Közben Polgárdinál áttörnek a szovjet csapatok és észak felé támadnak, hogy bekerítsék Székesfehérvárt. 23-án reggel a szovjet 7. gépesített-hadtest és a 31. gárdahadtest erői ismét áttörnek a 23. páncéloshadosztályon és elfoglalják a várost. 

A szovjet támadásra Hitler azzal válaszol, hogy másnap elrendeli Friessner vezérezredes, majd Fretter-Pico tüzérségi tábornok leváltását. Friessner helyét Otto Wöhler gyalogsági tábornok, a Dél hadseregcsoportba (tartozó 8. német hadsereg eddigi parancsnoka veszi át, a 6. német hadsereg élére pedig Hermann Balck, a páncélos csapatok gyémántos lovagkereszttel kitüntetett tábornoka kerül. A vezető beosztású tábornokok leváltása katasztrofális helyzetben. Hitlernek ez a régi gyakorlata most sem hoz kézzelfogható eredményt. A Margit-vonalba betört és észak felé tartó Vörös Hadsereg megállításához a németeknek nem tábornokokra, hanem csapatokra lenne szükségük.

Mint az 1. német páncéloshadosztály története írja, a Velencei-tótól északkeletre a 6. hadsereg arcvonala december 21-én este végleg széttörik. Itt a szovjet támadás a 6. német páncéloshadosztály és az 1. huszárhadosztály közé ékelődik be. A huszárhadosztály 22-én estére teljesen felmorzsolódik és ugyanez a sors éri a 271. népi gránátoshadosztályt is.

A németek elkeseredett ellenállást fejtenek ki és átcsoportosításokkal, az 1. és a 6. páncéloshadosztály páncélos részeinek az arcvonal különösen veszélyeztetett részeire irányításával próbálnak úrrá lenni a helyzeten. A kezdeményezés azonban napok óta a Vörös Hadseregé. December 24-én a 18. harckocsihadtest elfoglalja Bicskét, s e nap estéjén a budai hegyekben megtörténik a magyar főváros nyugatról való körülzárása is. Ugyancsak a 18. harckocsihadtest 26-án délről kijut a Dunához és elfoglalja Esztergomot. Egyidejűleg a 4. gárdahadsereg és az 5. gárda-lovashadtest eléri a Tarján—Zámoly keleti része, Székesfehérvár délnyugati része terepszakaszt.

A német legfelső katonai és politikai vezetés, személy szerint elsősorban Hitler, a magyarországi hadszintérnek politikai és gazdasági okokból tulajdonított nagy jelentőség miatt Budapest körülzárásának hírére azonnal újabb intézkedéseket tesz. A német hadvezetésnek már régóta nincs központi tartaléka, ezért a magyarországi hadszíntérre más arcvonalról küld csapatokat. Karácsony éjszakáján Hitler Guderian vezérkari főnök tudta nélkül elrendeli, hogy a Varsótól északra, a már hosszabb idő óta esedékes szovjet támadás miatt készenlétben álló IV. SS-páncéloshadtest, Herbert Otto Gille, a Waffen-SS első gyémántokkal kitüntetett tábornokának parancsnoksága alatt, azonnal induljon Budapest felmentésére.

Az eddig a német Közép hadseregcsoport tartalékát képező IV. SS- páncéloshadtest két páncéloshadoszályból áll: a 3. "Totenkopf" és az 5. "Wiking" SS-páncéloshadosztályból. "Ilmensee" jelszóra nyomban kivonják eddigi helyéről és vasúti szállítással december 28-tól fokozatosan érkezik Győrbe, illetve Komáromba. A német terv szerint az SS-páncéloshadtest, több más hadosztállyal megerősítve. Hermann Black páncélos tábornok 6. hadseregének alárendeltségében Ács térségéből kelet-délkeleti irányba támadva Bicskén, azaz Fejér megye legészakibb részén át közelíti meg Budapestet. 

A németek a szovjet hadvezetőség félrevezetésére december 31-én reggel 7 órakor, az utóbbi napokban gyalogsággal részben feltöltött és más alakulatokkal is megerősített 1. páncéloshadosztállyal Veszprém megye keleti részén támadást indítanak. Délelőtt a német támadó csoport betör Ősi községbe, de a nyomban megindított szovjet ellenlökés délre kiveti onnan. Éjjel 23.45-kor újabb német támadás, és ez már sikeresebb; január 1-én délelőtt a német gránátosok ősitől keletre és Birkás majornál ássák be magukat.

1945. január 1-ének délutánján, este 22.30-kor pedig megindul a IV. SS-páncéloshadtest támadása. A Dunához legközelebb a "Totenkopf" SS-páncéloshadosztály támad, középen a "Wiking" Ss-páncélos-hadosztály és tőle valamivel délebbre a 6. páncéloshadosztály. A "Wiking" parancsnoka, Karl Ullrich SS-Oberführer, Gillétől Ácson azt a parancsot kapja, hogy a hadosztály Tatán és Tarjánon keresztül törjön előre Bicskére, majd onnan tovább Budapestre.

Ezek a felmentésikísérletek végül, mint tudjuk kudarcot vallanak. Az 1. huszárhadosztály szerepe ezekben a hadmozdulatokban valójában nem mutatható ki közvetlenül, csupán a szárnyvonalak biztosításában, kisebb elterelő mozgásokban lehetett szerepük. 

1945. februári-márciusi események

Február 16. és március 5.  között a megyében csak kisebb, inkább felderítő jellegű harcokról tudunk, ezek leginkább az 1. huszárhadosztályhoz köthetők.

Fejér megye harcainak utolsó előtti szakaszának előzményei voltaképpen januárra nyúlnak vissza. Január 22-én ugyanis Hitler elhatározza, hogy a nyugati fronton, az Ardennes hegységben indított nagy német támadás kudarca következtében felszabaduló, 4 páncéloshadosztályból álló 6. SS-páncélos hadsereget Magyarországra küldi. A Sepp Dietrich Oberstgruppenführer vezette 6. SS-páncéloshadseregnek itt előbb meg kell védenie a háború sorsát eldöntő olajvidéket, "hogy azután márciusban a szabaddá váló erőkkel a keleti front középső részén mérjenek csapást".

A 6. SS-páncéloshadsereget január végétől folyamatosan szállítják Magyarországra. A német támadási terv szerint ez az SS-hadsereg a Székesfehérvár környékén felfrissített 6. hadsereggel dél-délnyugati irányba indít támadást, és előretör Dunaföldvárig. Egyidejűleg a Maximilian de Angelis tüzérségi tábornok vezette 2. páncéloshadsereg Nagykanizsa felől Kaposváron át keleti irányba támad, ugyancsak a Dunáig. Végül az Alexander Löhr vezérezredes parancsnoksága alatt álló E hadseregcsoport 4 hadosztályának a Dráva vonaláról északi irányba, Mohács felé kellett támadnia.

A támadási terv e rövid vázolása mutatja, hogy a német hadvezetés elgondolásában ismét a Fejér megyében tervezett hadművelet kapta a főhelyet. Ez a hadművelet 1945. március 6-án, reggel 4 óra előtt indul meg, a Balaton és a Velencei-tó között.

A márciusi nagy német támadás a Dunántúlon, egyáltalán az utolsó német támadás a második világháborúban, az SS-ek és a többi hadosztály minden erőfeszítése, de Hitler őrjöngése és katonái ellen hozott fegyelmi intézkedései ellenére is eredménytelen marad. A szovjet főparancsnokság már március 9-én utasítást ad támadó hadművelet megkezdésére. Ezt a támadást legnagyobb erővel a Velencei-tótól északra kell megkezdeni, tehát ott, ahol az ellenség — éppen a tótól délre végrehajtott támadó hadművelete következtében — a leggyengébb. Itt az arcvonal nagyjából a Vértes hegység keleti lejtőjén, Gánton át húzódik Székesfehérvár felé.

Itt, a Vértes hegységben már március 14-én kisebb harcok kezdődnek. Másnap, 15-én a német légifelderítés megállapítja, hogy a Velencei-tótól északra a Vörös Hadseregnek többezer járműve halad — nyugati irányba!

Hasonló jelenséget észlel az 1. német páncéloshadosztály is Dinnyéstől északra. E napon a németek megkezdik az 1. páncéloshadosztály részeinek Székesfehérvárra helyezését, továbbá este a Sió szakaszról a 12. SS-páncéloshadosztály kivonását, de ekkor már késő! 

1945. március 16.

Késő, mert március 16-án a Velencei-tótól északra megindul a Vörös Hadsereg támadása. A 3. Ukrán Front parancsnoksága itt, egy 31 kilométer széles sávban a németek számára elképzelhetetlen mennyiségű tüzérséget és jelentős számú harckocsit összpontosított; az arcvonal egy kilométerére 170—180 löveg és aknavető jut. Ebben az irányban a 3. Ukrán Front csapatai élőerőben négyszer, viszont tüzérségben kilencszer erősebbek a szemben álló német-magyar erőké. A támadást a 9. és a 4. gárdahadsereg csapatai kezdik meg, s mindjárt az első napon beleékelődnek az ellenség védelmébe. 

Német adatok szerint a szovjet támadás áttöri Mór és Székesfehérvár között a német légvédelmi tüzérek és zárózászlóaljak, illetve a magyar lovas alakulatok támpontjait, majd 17-én a IV. SS-páncéloshadtestnél, mindenekelőtt a "Totenkopf" SS-páncéloshadosztálynál is mély betöréseket ér el. Stoves egyenesen azt állítja, hogy mindjárt a támadás első napjának délelőttjén már Hajmáskéren, az 1. páncéloshadosztály ellátási központjában is kiadják a "páncélos figyelmeztetést". Az OKW hadműveleti naplójának 17-i bejegyzése szerint a Velencei-tó és a Duna között szovjet ellentámadás kezdődik.

Fejér megyében a harc súlypontja hamarosan Székesfehérvárhoz tevődik át. Ugyancsak a német hadműveleti napló szerint a város 19-én már a harcvonalban van, 21-én 1/5 része, 22-én pedig az egész a szovjet csapatok kezére kerül. Székesfehérvárt eredetileg a IV. SS-páncéloshadtestnek kellett volna védelmeznie. Erre személyesen Hitler adja ki a parancsot: "Székesfehérvárt minden körülmények között tartani kell!" Ez a parancs a "Wiking" első vezérkari tisztjének naplója szerint 21-én délben rádión érkezik a csapatokhoz, amikor a Vörös Hadsereg már jóval túljutott a városon. A "Wiking" parancsnoka, Karl Ullrich SS-ezredes ezért elhatározza, hogy kiüríti a várost, és csapataival nyugat felé kitörést hajt végre.

Az SS a kitörést este 20 órakor kezdi meg, és olyan ügyesen, hogy ezt —• mint Helmuth Rönnefarth, a "Hoch- und Deutschmeister" birodalmi-gránátos- hadosztály volt vezérkari főnöke írja — még a többi német hadosztály sem veszi észre. Amíg az SS-ek nyugat felé még ki tudnak tömi, a Székesfehérváron maradt 1. páncéloshadosztályt és az említett "Hoch- und Deutschmeister" gránátoshadosztályt, a 3. páncéloshadosztályt és a "Wiking" kisebb, lemaradt részeivel egyetemben a Vörös Hadsereg Jenő községnél, tehát a megye nyugati határán 22-én estefelé bekeríti.

A bekerített csapatokat minden oldalról lövi a szovjet tüzérség, elsősorban gránátvetőkkel. A németek a pánikot csak a legnagyobb erőfeszítéssel tudják megakadályozni. Thunert vezérőrnagy átveszi a katlanban a parancsnokságot és elhatározza, hogy este 20-kor a csapatokkal megkezdi a kitörést a Balaton irányába. A parancsnokok előbb rendezik a csapatokat, majd 20-kor holdvilágnál egy rohamcsoport megkezdi a kitörést, Küngös felé. A szovjet csapatok a katlant állandóan tűz alatt tartják, tűz alá veszik a kitörő csapatokat is, és többször el is vágják őket a főerőktől.

A harc Jenőtől Küngösön át Csajágig egész éjszakán át tart. A küzdelmet a szovjet harckocsi- és páncéltörő ágyúk torkolattüze, az égő községek lángjai és a hold világítja meg. Ügy látszik, mintha ezen a március 22-ről 23-ra forduló éjszakán az előző 16 hét harcainak minden hevessége és drámaisága még egyszer, hatványozottan lángolna fel Fejér megye nyugati határán. 

De végre elül a harci zaj, halványulni kezd a tüzek fénye, és Fejér megyében véget érnek a harcok.