A szovjet támadás 1945 március közepén
2023.12.22
A szovjet offenzíva
A szovjet offenzíva megindulásával, március közepén, a főveszély már Székesfehérvártól északnyugatra helyeződött át, ahol annak elhárítására a Heeresgruppe Süd elegendő erőkkel nem rendelkezett, így a német "Frühlingserwachen" támadás erőszakolása Székesfehérvártól keletre és délre lényegében értelmét veszítette.
Megítélésünk szerint március 16-ról 17-re virradó éjjel volt az utolsó időpont, amikor a Heeresgruppe Südnek teljes elhatározásra kellett volna jutnia. Ekkor talán még lehetséges lett volna, páncélos erőit gyorsan átcsoportosítva, jól tervezett és vezetett ellentámadással a kezdeményezést magához ragadni, hogy a Budapesttől délnyugatra lévő térségben a szovjet erőket szétverhesse. Ehhez természetesen a támadó arcvonalat egy rövidebb (Kálóz, Aba, Sánkeresztúr, Seregélyes, Velencei tó déli csücske, Dinnyés) vonalra kellett volna visszavenni, hogy onnan erők az ellentámadáshoz kivonhatok legyenek.
A német legfelső vezetést ez esetben is tétovázás és félmegoldások jellemezték.
A Heeresgruppe Süd első rendszabályként tervezte: a 356. né. gyaloghadosztály (Seregélyes területéről a III. né. pc. hadtesttől) és a 16. SS páncélgránátos hadosztálynak (a 2. né. páncélos hadseregtől) gyors átcsoportosítását (gépkocsi szállítással), valamint az I. SS páncélos hadtestnek átcsoportosítását ellentámadáshoz a Vértes hegység mögé. De az OKW (azaz Hitler) erők elvonását a 2. né. páncélos hadseregtől nem engedélyezte, csak a 356. né. gyalog hadosztály gépkocsiszállításának előkészítéséhez járult hozzá.
Az a tény, hogy a német legfelső vezetés, sem a Heeresgruppe Süd, sem az OKH, március 17-re virradó éjjelen nem tudott átfogó "teljes" elhatározáshoz jutni, vagyis a "Frühlingservachen" támadást leállítva, a rendelkezésre álló páncélos erőkkel a támadó szovjet erők ellen fordulni, lényegében okozója lett a Heeresgruppe Süd arcvonalán az elkövetkező hetekben lejátszódó katasztrófának.
A "Frühlingservachen"-támadás folytatásával az OKH is egyetértett (!), habár Guderian vezds., osztva Wöhler gytbk. gondjait, azon a nézeten volt, hogy "minden más terv hiábavaló, ha az ellenségnek sikerül a Vértes hegységben áttörnie". Guderian csak a 403. né. népi tüzér hadtestnek, valamint a német páncélos hadosztályok felderítő zászlóaljainak átcsoportosítását engedélyezte Mór, Tata területére.
Tolbuhin marsall március 16-án este elrendelte a 9. gárda hadseregnek, hogy március 17-re virradó éjjel is támadjon, keljen át a Sárvíz és Gaja patakokon, semmisítse meg a Magyaralmás körzetében levő német-magyar erőket és még aznap estig érje el a Mór, Balinka, Isztimér, Csór terepszakaszt. A 4. gárda hadseregnek megparancsolta, hogy szervezzen páncélelhárítást Sóstó (Székesfehérvártól délre), 122-es magassági pont, Dinnyés vasútállomás terepszakaszon és hárítsa el a németeknek déli irányból várható ellenlökéseit, egyben délnyugati átkarolással foglalja el Székesfehérvárt. A 27. hadseregnek Szerecsenypuszta (Seregélytől közvetlenül északra) körzetében kellett megakadályoznia a Velencei tótól délre harcoló páncélos erők nyugati irányú visszavonulását.
A 3. ukrán front parancsnoka szükségesnek látta, hogy a siker kifejlesztésére harcba vesse a 6. gárda-harckocsi hadsereget is, amely március 16-án Budapest Ny., Üröm, Zugliget, Budafok körzetében gyülekezett. Kravcsenkó vezds. azt a parancsot kapta, hogy márc. 17- én 14 órára Zámoly és Pálka körzetébe csoportosuljon át és készüljön fel márc. 18-ra virradó éjjeli támadásra: Guttamási és Balinka terepszakaszról a Székesfehérvártól délkeletre küzdő német erők bekerítésére. (Tolbuhin tehát arra számított, hogy a 9. és 4. gárda hadsereg márc. 18-án éjjelre eléri az előbb említett terepszakaszt.) A harckocsi hadsereget egy könnyű tüzérdandárral, két légvédelmi tüzérezreddel és műszaki zászlóaljjal erősítette meg.
Március 17-én az oroszok Székesfehérvár és Tatabánya közt nagy erőkkel folytatták előző nap megindított támadásukat és Székesfehérvártól nyugatra széles arcvonalon elérték a Székesfehérvár—Móri műutat és attól északra a Vértes hegység nyugati lejtőjét.
A Balaton és Velencei tó között csak járőrtevékenység volt. A Sió-csatorna mentén Balatonszabadi és Mezőkomárom közötti sávban védő magyar 25. gyaloghadosztály (megerősítve a 14. gyalogezreddel (e. pság., 14. /I. és III. zászlóalj, a 20. gyaloghadosztálytól), amely márc. 15-én elfoglalta Mezőkomáromot jól tartotta állásait.
A Dráva és Balaton között a 2. né. páncélos hadsereg helyi térelőnyökre tett szert Heresznyénél (a Dráva mentén) és Csömödérnél a Kerka patak mentén (1. vk. osztály helyzetnyilvántartás).
A hajnalban Székesfehérvártól északnyugatra folytatott orosz tömegtámadás (a 46. lövész és 9. gárda hadsereg erői) délig elérte Magyaralmást, ahol attól délre a 193-as magaslat területén a "Makai csoport" parancsnoka törzsével és egy harcos szakasszal védett. A magyar 6. páncélgránátos zászlóalj még tartotta arcvonalát.
A IV. SS páncélos hadtest (pik. Gille tbk.) balszárnyán küzdő 3 SS "Totenkopf" páncélos hadosztály az oroszok nyomására fokozatosan a Galga patak mögé tért ki, evvel közte 'és 1. huszárhadosztály jobbszárnya közti rés. — melynek lezárása és biztosítása a IV. SS. pc. hdt. feladata volt —, veszedelmesen kiszélesedett, megnyitván az utat Mór felé. Délben a "Makai csoporttal" szomszédos német páncélgránátos ezred is hátsóbb állásba (az ezredpk. Igarpusztára) vonult vissza, anélkül, hogy erről a "Makai csoportot" tájékoztatta volna. Ezzel a csoport nyugati oldala támasz nélkül maradt.
A 2. páncéloshadosztály parancsnoka, Zsedényi Zoltán vőrgy. (Fehérvárcsurgó, Makai alez. helyzettájékoztatása alapján a csoport visszavételét rendelte el. Délután a 6. pc. gránátos zászlóalj kemény halogatóharccal (tért ki a Gaja paták mögé, ahol az Igarpusztától nyugatra lévő magaslatokon állásba ment ezredtörzs támogatta. A Magyaralmás előtti dombokon vívott harcban a zászlóalj parancsnoka, Papp fdgy., hősi halált halt. A zászlóaljnak a harcok során szétszóródott részei és a 2. felderítő zászlóalj maradványai Guttamásiban gyülekeztek.
Székesfehérvárt, melyet az 5. SS "Wiking" páncélos hadosztály védett, március 17-én sem sikerült az oroszoknak elfoglalniuk, ezért a 4. gárda hadsereg parancsnoka elrendelte csapatainak, hogy ne bocsátkozzanak hosszadalmas lekötő harcokba; kerüljék meg a várost északról, és délről, majd délnyugati irányban támadjanak.
A Vértes hegységben védő 1. huszárhadosztály arcvonalszakaszáról már márc. 17-én kora reggel jelentések érkeztek, hogy orosz egységek az éj folyamán átszivárogtak az erővonal helyemként igen tekintélyes hézagjain. Hajnalban megindult az ellenség rohama, az oroszok a Szár-Bánhidai vasútvonal mentén áttörték az "Ameiser csoport" (37. SS lovas ho.) zárjait és a 96. né. gyaloghadosztály védőállásait. Az arcvonal itt felborult, az oroszok Tatabánya, Tata-Tóváros, részben pedig Környe felé törtek előre. A hadosztály (bal szárnyán a 4. huszár ezred a kelet felől túlszárnyaló ellenség elől kénytelen volt Környére visszavonulni. Ugyanakkor a hadosztály déli szárnyán a 2. huszár ezred a szovjet támadást, kézitusában, visszaverte. (1. huszárhadosztály pk., Schell ezds. Harcleírása.)
A szovjet támadás az áttekinthetetlen terepen küzdő 1. huszárhadosztály lepel szerű védelmét mindinkább szétforgácsolta; elérte Pusztavám K., Általér patak, Kecskéd DK., Vértessomló ÉNy., Vitányvár vonalat. A hősies harcokban a huszárhadosztálynak 50 százalékos vesztesége volt, egységei mindinkább összekeveredtek (3. hds. harctudósítás).
Este az arcvonal már semmiképp sem volt tartható, ezért Schell ezds. elrendelte a csapatok visszavételét Kecskéd, Bokod, Bakonysárkány vonalába, súllyal a Bokod és Mór— Kisbéri út közötti, erdővel borított területre. A hadosztály parancsnokság Dadra, majd még az éj folyamán Császárra ment vissza.
A főellenállási vonal márc. 17-én este Sárkeresztes Ny., Sőréd (Ny., Csókakő Ny., Pusztavám K. 2 km, Bokod K. 3 km, Kecskéd K., Felsőgalla út-vasútkereszteződés vonalában haladt. Az arcvonalban több helyen 2-4 km-es hézag volt (Schlel ezds. harc- leírása).
A Heeresgruppe Süd benyomása az volt, hogy az ellenség folytatni fogja nagy erővel megindított támadását, melyet csak egy nagyobb arányú átcsoportosítással lehet megállítani (1. vkf. oszt. helyzetnyilvántartás).
Márc. 17-én a szovjet 46. hadsereg sikerei jobban nyugtalanították a Hgr. Süd parancsnokát, mint a Székesfehérvár és Mór közötti helyzet. Wöhler és Balck tábornokok attól féltek, hogy a szovjet 46. hds-nek sikerüli leküzdeni a nehezen járható Vértes hegységet, így kijut majd a Kisálföldre és elfoglalja Komáromot. Ezért a 2. né. páncélos hadseregtől kivont, eredetileg Mór körzetébe irányított 92. né. motorizált dandárt és a 8. német hadseregtől a 325. né. rohamlöveg dandárt csoportosította át Vértessomló, Tatabánya és Felsőgalla körzetébe. Ezzel egy időben Balck pc. tbk. ismét javaslatot tett, hogy a 356. né. gyaloghadosztályt vonják ki a Seregélyesi állásból és irányítsák a Vértes hegység mögé. Utóbbi átcsoportosítását gépkocsi szállítással az OKH (Hitler) csak márc. 18-án hajdalban engedélyezte. A 92. mot. dandár egy beérkezett zászlóalját Vértessomlótól északnyugatra vetették harcba, de a szovjet túlerő visszavetette Tatabánya felé. Ugyanekkor ki kellett üríteni a Felsőgallától délnyugatra levő arcvonal kiszögelést is.
A szovjet erők gyors térnyerése arra kényszerítette az OKH-t (Hitlert), hogy március 18-ra virradó éjjelen engedélyt adjon a 356. né. gyaloghadosztálynak Vértes hegységtől északra történő alkalmazására, valamint, hogy a 6. né. páncélos hadosztályt is Kisbér területére irányítsák, hogy így akadályozzák meg a szovjet erők előretörését Komárom irányába. A Heeresgruppe Süd ezzel egyidőiben utasította a 8. né. hadsereget, hogy a "Feldherrnhalle" páncélos hadosztály feltöltött részeivel vegye át az olajfinomítók biztosítását és a délkomáromi hídfő védelmiét (Heeresgruppe Süld napló).
A Heeresgruppe Süd kérte a "Szent László" hadosztály meglévő ezredének átadását a 3. magyar hadsereg részére (az ezred ekkor Pápa területén volt). Az erre vonatkozó intézkedések ki is mentek, a részletekre, a Szt. László hadosztály parancsnoka, v. Szügyi vőrgy., aki a helyzetet már ismerte, intézkedett (1. vkf. oszt. helyzetnyilvántartás).
vitéz Szügyi Zoltán vezérőrnyagy