Mai történetünk

Ma történetünk főhőse Szittyavári Imre (született: Ziegelwanger Imre)1912.08.26. Csernátfalu Brassó Vármegye.

Szittyavári Imre hadapródőrmestert a mai napig hazavárják szerettei. A magyar királyi 14/II. gyalogzászlóaljban (később: 42/II. gyalogzászlóalj, a 23. tartalékhadosztály része) szolgált. 1945. február végén a Vértesben, Vérteskozmánál megsebesült. A családjának innentől már csak homályos információk, és névtelen tanúk visszaemlékezéséből vannak információi. Sohasem került elő.

Néhány évvel ez előtt keresett meg személyesen Figusch Károly, aki elmondta, hogy néhai apósa itt, a Vértesben tűnt el. Elmondása szerint az utolsó információik szerint Vérteskozmán sebesült meg. Feltételezte, hogy a Vérteskozmai temetőben van eltemetve. Miután több alkalommal is leveleztünk, személyesen is találkoztunk, elmondtam, hogy kizártnak tartom, mivel a temetőben nyugvó összes katona neve ismert előttem. Nem rendelkezünk információval elesett rokonukról. Kértem, küldjön el a részemre minden keletkezett dokumentumot, ami segíthet a felkutatásában. Megküldte hát a kért dokumentumokat, fényképeket, amelyeken be is karikázta volt apósát.

A csatolt dokumentumok alapján egészen jól dokumentálható volt mi is történt vele?! Íme az első dokumentum, amelyben testvére felkeresi a Vértesboglári jegyzőt, és leírja mit tudott meg néhai testvéréről, illetve információkat kér.

Ebben leírja, hogy 1945. február végén a templom mellett az őrmester súlyosan megsebesült. Itt egy orosz kötözőhelyen bekötözték, majd szánkóval útba indították Vértesboglárra, egy akkor ott működő szovjet táborikórházba. Sajnos, mint kiderült útközben életét vesztette, feltehetőleg a vérveszteségtől. A visszatérő orosz katona ezt jelentette is Vérteskozmán. Elmondta, hogy a katona meghalt, de ő bevitte Vértesboglárra a hadikórházba. 

Andrej Ogoljuk barátom visszaigazolta, hogy akkoriban valóban itt állomásozott a szovjet 106 orvosi zászlóalj.

Testvére a továbbiakban kérte a jegyzőt, próbáljon nyomozni az ügyben.

Kisvártatva meg is kapta a válaszlevelet, amelyben ez állt:

Levelében leírja, hogy a falusiak emlékeztek ebben az időpontban, egyik este egy orosz katonára, aki magyar katonát hozott be. Sajnos a magyar katona már halva érkezett be. Este aztán a helybeli lakosok kirendelésével sírt ástak, majd az orosz katona a helyieket hazaküldte, mondván a többit már majd ők elintézik...

Továbbá leírja, hogy valóban egy magyar katona volt, nevét nem tudták. Az eltemetési helye ismert, és akkor még meg is volt. Továbbá valószínűsiti, hogy oda valóban a néhai őrmester van eltemetve. Mindez 1949. január 5.-én kelt.

Később a néhai özvegy nyugdíjának megállapításához még mellékeltek egy dokumentumot, amiben merőben más adatok szerepelnek:

Ebben azt igazolják le, hogy vélhetően hadifogságban hunyt el. Az előzőek alapján azonban valószínűsíthető, hogy mivel korábban halotti anyakönyvezése nem volt lehetséges, ezért állította ki néhai bajtársa ezt a "hamis" igazolást, hogy a család valami járadékra jogosult lehessen.

Nyomozásunkban hát eddig idáig jutottunk, hátra van még a konkrét helyszín felkeresése, esetleges még élő szemtanúk felkutatása. Én ma úgy vélem, Szittyavári Imre hadapródőrmester Vértesbogláron nyugszik, jelenleg még ismeretlen helyen. Keresését nem adjuk fel, megpróbáljuk nyughelyét megtalálni. Ebben segítségül lesz Adrej barátunk is, aki már keresi az orosz levéltár adatbázisában az adatokat, talán találni erről az esetről valamilyen feljegyzést, napijelentést?

Rövidesen felbukkanunk majd Vértesbogláron is, ahol megpróbáljuk bejárni az egykori helyszíneket, illetve lehetséges esetleg még élő szemtanúkat találni.

FOLYTATJUK!