Megjelent könyveink
Kiadónk a Szülőföld Könyvkiadó
Eddig megjelent könyveink
CORPUS DELICTI, AVAGY ÉN VOLTAM A "MÓRI ÜGY" KULCSA?
Néhány gondolat a könyvről
A szerző nyilván maga sem gondolta egykor, hogy a békeidőben Magyarországon eddig elkövetett legsúlyosabb vérengzés megoldóembere lesz, az meg pláne nem juthatott eszébe, hogy mindezért egy évtizedekig tartó, megalázó harc lesz a jutalma. A móri ügy immár végérvényesen a hazai igazságszolgáltatás stigmája marad, és ezen senki nem akar változtatni azok közül, akik megtehetnék ezt. Úgy tűnhet a történetek nagy részét már ismerjük, mégis ugyanaz a benyomás keríthet hatalmába, mint eleinte: a történetek egy csavaros kalandfilm forgatókönyvébe illenek, de teljesen hiányzik belőlük a megnyugtató megoldás legkisebb lehetősége is. Bátorság, becsület, kitartás - ezek jutnak az ember eszébe, amikor elolvassa Szebenyi István Corpus delicti című könyvét. Akiket érdekelnek egy igaz ember izgalmas, és sok esetben fájóan tanulságos történetei, azoknak lebilincselő olvasmány lesz.
Vértes a huszárok Doberdója
1944. március 19., hazánk német megszállása után alig néhány nappal a frontokon egyre szorultabb helyzetbe kerülő német hadvezetés Hans von Greiffenberg gyalogsági tábornok, budapesti német katonai attasé, majd 1944. április 1-jétől a Wehrmacht magyarországi meghatalmazott tábornokán keresztül kérte Horthy Miklós kormányzótól a lovashadosztály mozgósítását és a frontra küldését. A legfelső magyar politikai és katonai vezetés azonban semmiképpen sem akarta ezt a hazai viszonyokhoz mérten korszerűen felszerelt, feltétlen kormányzóhű, s a kormányzó kedvencének tartott seregtestet az ország határain kívül bevetni, s az ekkor már felismert idegen érdekekért elvéreztetni. Az egyre erőszakosabb német követelések után végül a kormányzó hozzájárult a hadosztály mozgósításához, de kérte, hogy a hadosztályt jellegének megfelelően alkalmazzák, tehát üldözésre, egy-egy terület megtisztítására, s lehetőleg az anyaország közelében, hogy a tél beálltával kivonva, itthon teleltessék át az értékes lóállományt. A magyar katonai vezetés álláspontja az volt, ha már mindenképpen be kell vetni a lovashadosztályt, az az 1. hadsereg kötelékében, a Kárpátok védelmében történjék...
Az utolsó töltényig - Magyar huszárok a második világháború forgószínpadán
A második világháború egyik utolsó jelentős harcai részben a Vértes hegységet sem kerülték el. Budapest védői 1944 decemberétől 1945 februárjáig komoly szovjet erőket kötöttek le, ugyanakkor a Vörös Hadsereg szintén hatalmas kontingenssel vonult fel a Vértestől délre, hogy megtörje a német és magyar csapatok ellenállását és ezt követően elindíthassa a Bécs irányú támadó offenzíváját. A szovjet hadvezetést ebbéli törekvésében főleg a német seregtestek
akadályozhatták meg, a leharcolt 1. huszárhadosztály és a 2. páncéloshadosztály harcolva vonult vissza. Jóllehet az általános hadihelyzet a főváros körülzárása után - a korabeli szlogent idézve - "reménytelen, de nem kilátástalan" volt, egyes magyar honvédcsapatok mégis valami megmagyarázhatatlan hősiességet és bátorságot tanúsítottak a végső küzdelemben. Könyvünk egyedülálló és egyben hiánypótló. Tudomásunk szerint először fordul elő, hogy egy történész és egy amatőr hadirégész fog össze annak érdekében, hogy egy történelmi eseményt több oldalról
feltárjon. A könyvünkben a hazai, a német és orosz levéltárak dokumentumainak feldolgozásán kívül teret adunk a szovjet katonák háborús visszaemlékezéseinek is. Betekintést kaphatunk a magyar és a szovjet katonák lövészárkokban töltött mindennapjairól. Írásaik által megelevenednek a Vértes hegységben lezajlott harcok helyszínei, az egykori védelmi állások. Az egykori hadszíntér kutatói a helyszíneken megtalált nyomokat és tárgyakat, mintegy "korabeli bűntény" helyszínét kutatva elemzik. A feltárt tárgyi emlékek bizonyítják az ott történt eseményeket.
Sírjaik hol domborulnak - A Vértes katonasírjai
A huszárhadosztály elesettjeinek sírjai viszonylag kis számban találhatók meg a térség falvainak temetőiben, illetve a Vértest övező erdőkben. A Gánton, Kápolnapusztán, Kőhányáson, Majkon, Vérteskozmán, Csákányos-pusztán, Körtvélyesen, Kapberek-pusztán, Csákváron található sírok árulkodnak csupán arról, hogy a huszárság itt fejezte be a haza védelmében utolsó hősies harcait, de a Vértesben szinte bármerre járva találkozhatunk még meglévő, jól látható bunkerekkel, géppuskaállásokkal, futóárkokkal. Ezek többségébe is temettek elesetteket a helyiek elmondásai alapján a háború után, ezt igazolják azok az alispáni jelentések, amelyek 1948-ban keletkeztek. Könyvünkben ezekből is idézünk majd néhányat, amelyekből világosan kitűnik, hogy hatalmas számbéli különbség mutatkozik a temetőkben eltemetett katonák létszámában. Azaz egy-egy temetőben a mindössze néhány magyar-német elesetthez képest többszáz szovjet katona eltemetését jegyzik fel. Mivel többségük a lövészárkokban maradt, tekinthetünk tehát szinte az egész hegységre úgy, mint egy hatalmas emlékhelyre, vagy temetőre.
Hogy az itt harcoló katonák nehéz körülményeit még tetézze, az időjárás sem volt kegyes hozzájuk. 1945 tele szokatlanul kemény volt Magyarországon. Vastag hótakaró borította az országot. Gyakran havazott, az ég ólmos színű, szürke volt. A nap szinte soha nem tudta áttörni az alacsonyan szálló felhőket. A repülőtevékenység mindkét hadviselő fél számára szünetelt, még a felderítés is akadozott. Ez az időjárás katonai vonatkozásban mindkét hadviselő fél számára egyaránt kedvezett. Vagyis nem csak a Vörös Hadsereg részére, készülő offenzívájának elrejtését illetően, hanem a németeknek is, akik ezekben a februári napokban nagyarányú katonai előkészítéseket tettek Nyugat-Magyarországon. Ezek a mozgolódások - méreteiket tekintve - a lakosságban azt a látszatot keltették, hogy Hitler és a Wehrmacht még koránt sincs ereje végén, a német hadsereg motorizált és páncélos ereje megtörhetetlen. Mintha a nyugati fronton semmi sem történne, újabb és újabb páncéloscsapatok vonulnak keletre, hogy a Bakony és a Balaton térségében megmutassák majd valódi erejüket.
